Azt hiszem valami gyökérre feküdhettem, vagy nem tudom, de olyan derékfájással ébredtem, hogy azt hittem a szemem kiugrik.

 

Óvatosan kimásztam hát a sátorból. A többiek még javában durmoltak, a nap sugarai még nem jutottak be oda, ahol voltunk.

 

Magamra kaptam egy hosszú felsőt, mivel elég hűvös volt kint, pláne, hogy tűzünk se volt. Igazából fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek.

 

Még túl korán volt, hogy elkezdjek valami ételt keresni, nem akartam a matatásommal felébreszteni a többieket.

 

Most láttam csak igazán, hogy mennyire szűk helyen vertük fel a sátrakat. Körülbelül négyszer-négy lépésnyi terület volt csak.

 

Körös-körül magas fákat láttam, amelyek a sűrű lombkoronájukkal, úgy borítottak be minket, mint egy zöld takaró.

 

Próbáltam kicsit felfedezni a környéket, de annyi száraz, recsegő ág volt mindenfelé, hogy nem mertem mozdulni.

 

Így áltam hát, mint valami félresikerült kőszobor és halvány fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek az időmmel.

 

Szerencsére a naplómat a táskám külső zsebébe raktam, így elég könnyen és csendben hozzáfértem, hát elővettem és írtam pár sort.

 

Mire végeztem, már a többiek is elkezdtek mocorogni. Nem sokkal késöbb a fejük is előbukkant a sátorból.

 

Egy kis ébredezés után megreggeliztünk és nekifogtunk összeszedni a cuccainkat. Egy jó fél óra múlva már útrakészek voltunk.

 

Rövid idő múlva kiértünk egy ritkásabb erdőbe, ahol már kényelmesebben haladhattunk. Hamarosan valami zúgást hallottunk.

 

Elindultunk hát abba az irányba és egy vízeséshez értünk. Nem volt kérdés, hogy ez lesz a következő táborhelyünk.

 

Csodálatos hely volt, mintha valami legendából került volna elő. Magas a vízesés nagyjából nyolc-kilenc méter magas lehet.

 

Alatta egy kis tavacska van, aminek viszont jéghideg a vize, így csak a készleteinket töltöttük fel belőle.

 

A kis tavacska mellett egy szép tisztás is van, tele kellemes illatú mezei virágokkal. Ide táboroztunk le, ügyelve arra, hogy ne tapossuk le őket.

 

A naplementében még gyönyörűbb volt a táj, tényleg olyan, akár egy festmény. Kár, hogy nem tudok rajzolni.

Megosztás a facebookon