Nagyon érdekes és furcsa álmot láttam az éjjel, abban a pár órában, amennyit tudtam a sátorban aludni.

 

Azt álmodtam, hogy ugyanezen a helyen vagyok, mint ahol letáboroztunk, csak pár száz évvel ezelőtt.

 

Hallottam, hogy valaki közelít, ezért elbújtam egy vastagabb fa mögé. Innen kikukucskálva, egy kalózforma embert láttam.

 

A kezében egy vasból készült ládikót vitt és fürkészően tekintgetett körbe. Engem szerencsére nem vett észre.

 

Amikor úgy gondolta, hogy egyedül van és senki sem látja, a vízeséshez közelített. Felmászott egy kisebbik sziklára, majd benyúlt a vízbe.

 

Feltehetőleg egy kisebb barlang lehetett ott, mivel a doboza teljesen eltűnt a vízben. Micsoda jó rejtekhely!

 

Nagyjából itt ébredtem fel arra, hogy egy hangya mászik az arcomon, amitől elment a kedvem a további alvástól.

 

Kint megint én voltam az első, de már kezdem megszokni. Szerencsére már felkészültem erre és némi reggelit raktam félre az egyik zsebben.

 

Mire elfogyasztottam az ételt és megmosakodtam, addigra már a lányok is felkeltek. Uzzur még húzta a lóbőrt csendesen.

 

Megvártam, amíg ő is felébred, hogy elmeséljem nekik az álmomat. Ők persze megmosolyogták az egészet.

 

De én gondoltam, hogy senkinek sem ártok azzal, ha szétnézek egy kicsit. Óvatosan felmásztam ugyanarra a sziklára, mint a kalóz és benyúltam.

 

Legnagyobb meglepetésemre, itt tényleg volt egy kis bemélyedés, amibe nyugodtan elférhetne egy doboz, de sajnos üres volt.

 

Sebaj, azért érdekes volt. Hamarosan felszedelőzködtünk és továbbindultunk. Késő délutánra egy dombos helyen kötöttünk ki.

 

Elhatároztuk, hogy itt letáborozunk, majd másnap felfedezzük a környéket.

Megosztás a facebookon