Ma reggel már korán nekifogtam, hogy befejezzem a hajómakettet, amit a Hajók Ismerete órára kell megcsinálni.

 

Miután végeztem, már jócskán ebédidő volt és akkor jutott eszembe, hogy én a reggelit is kihagytam.

 

A gyomrom bezzeg már rendesen panaszkodott, ezért gyorsan a konyha felé vettem az irányt, hogy megnézzem mit tehetek ez ellen.

 

Anyum kajafronton mindig jókat szokott alkotni, ugyhogy hamarosan már teletömött pocakkal mentem vissza a szobámba.

 

Pár órányi tanulás után már úgy éreztem, hogy ha még egy betűt elolvasok, akkor szétnyílik a fejem és minden kifolyik belőle.

 

Ezért becsuktam a könyveket és a füzeteket és kimentem egy kicsit az udvarra levegőzni. Az idő elég meleg volt, de kellemes szél fújt.

 

Ezért elhatároztam, hogy megyek sétálni egy kicsit, így legalább távol leszek a tananyagtól. Így hát irány az erdő!

 

Most nem volt kedvem a többieknek szólni, mert gondolom ők is el vannak havazva a tanulással. Ha pedig pihennek, akkor is csak az iskoláról fognak beszélni.

 

Arra pedig most nekem semmi szükségem arra, hogy bárki is a leckéket, a vizsgákat, vagy az iskolát emlegesse.

 

Jól esett a séta az erdőben, nem akartam messzire menni, csak épp annyira, hogy ne találkozzak emberekkel.

 

Néha kell ez is, hogy egy kicsit kieresszem a gőzt, hiszen még nagyon sok tanulnivaló van. Nem ártana még egy nap szombat és vasárnap után.

 

Otthon megint beleástam magam a tanulásba. Mire befejeztem, már nagyon sötét volt kint, szóval gyorsan aludni tértem.

 

Holnap korán kell kelnem és nem engedhetem meg magamnak, hogy fáradt legyek, hiszen hosszú napom lesz.

Megosztás a facebookon