Emlékeztek, amikor tegnap azt írtam, hogy korán fekszem le, mivel ma hamar szeretnék felébredni? Hát ez nem jött be.

 

Éjjel annyit forgolódtam és mire nagy nehezen sikerült elaludnom, akkor is csak iskolai dolgokról tudtam álmodni.

 

Reggel úgy éreztem magamat, mintha három lovaskocsi hajtott volna át rajtam. Méghozzá hatos fogatok, minimum.

 

Alig bírtam kikaparni magamat az ágyból, de végülis sikerrel jártam. Sőt, még a konyháig is ki tudtam botorkálni.

 

A tervem az volt, hogy a tegnapi sétámat a templomban fogom bepótolni, ezért titokban két füzetet magammal vittem.

 

Anyámék el voltak foglalva a húgom felöltöztetésével, ezért nem vették észre, hogy kicsempésztem őket a ruhám alatt.

 

Az úton nem mertem elővenni, mivel nem akartam, hogy bárki is meglásson. A templomban a leghátsó pad szélére húzódtam.

 

Remélem itt nem fog senki észrevenni, ha egy kicsit belefeledkezem a tanulásba.

 

Rájöttem, hogy Godafreh pap mellett elég nehéz észrevétlenűl tanulni. Egy óra alatt alig egy fél oldalt sikerült elolvasnom.

 

Az istentisztelet után gyorsan összeszedtem a füzeteket és egyenesen haza indultam. Láttam Uzzurt és Seyezaraékat is, de ők sem tűntek nálam jobbkedvűeknek.

 

Az tartja bennem a lelket, hogy egy hét múlva már túl leszünk az összes vizsgán és végre nyugodtan nézhetünk a nyári vakáció elé.

 

A délutánom már kemény tanulással telt, de sajnos a vége fele már az álomképeim keveredtek a tananyaggal, így nem sokat haladtam.

Megosztás a facebookon