Ezek az álmaim lassan az őrületbe fognak kergetni! Már megint a smaragdos karddal álmodtam.

 

Most viszont nem felfedező voltam, hanem egy hajó kapitánya, amit egy csapat vad kalóz támadott meg.

 

Természetesen a támadást sikeresen visszavertük, miközben a kardommal még varázsolni is tudtam. Konkrétan zöld villámokat szórtam az ellenségre.

 

A mai napot amúgy két okból is nagyon vártam. Az egyik ok az, hogy ma remélhetőleg el jutok újra a majálisra, hogy megnézzem a kardot, a másik pedig a Legendák óra.

 

Már régebben is meséltem, hogy milyen jó fej a tanárunk, viszont arról már ritkábban tettem említést, hogy ő egy kétlábon járó lexikon.

 

Meg szeretném kérdezni tőle, hogy vajon tud-e valamit arról a smaragd berakásos kardról, amit láttam a majálison.

 

Általában az ilyen ékkővekkel kirakott markolatú kardoknak külön története van és inkább ő mesélje el nekem, mint az árus.

 

Jobban bízom a tanárom emlékezetében, mint egy olyan kereskedőjében, akinek az elsődleges érdeke az, hogy eladja a portékáját.

 

Nem is kellett csalódnom benne. Az órán elmesélte, hogy a drágakövek a tulajdonos rangját és munkáját szokták jelezni.

 

Például a rubint a vár őrségének a tisztjei hordhatnak, akvamarint a tengerész tisztek, gyémántot pedig a királyok.

 

A smaragd a sárkányvadász ezred tisztjeinek a kiváltsága volt, de mivel manapság felénk már nagyon ritkák ezek a szörnyek, az efféle kardok nagyrészét máshova szállították.

 

Emiatt, az általam talált kard igazi ritkaságnak számít nálunk, míg máshol gyakran lehet találkozni vele.

 

Ez még jobban felkorbácsolta bennem a vágyat, hogy újra megérinthessem a kardot. Szerintem meg fogom venni!

 

Sajnos ma délután megint az iskolában ragadtunk, mivel az igazgató kitalálta, hogy segítenünk kell takarítani.

 

Ahogy látom, még mindig a begyében vagyunk, amióta elkapott minket amikor épp kisettenkedtünk a suliból.

Megosztás a facebookon