Annyira izgatott voltam a kardom miatt, hogy egy újabb fehér éjszakán vagyok túl.

 

Seyezara nem igazán örült az új szerzeményemnek, szerinte túl drága volt és egyáltalán nem jó ötlet az én koromban ilyesmivel mászkálni.

 

Azt természetesen nem mondtam el neki, hogy honnan volt rá pénzem, igaz, hogy a reális árat sem mertem megmondani neki.

 

Jól is tettem, hiszen még az 5 ezer Standeres árat is sokalta, úgyhogy szerintem teljesen kiakadt volna, ha elárulom neki, hogy igazából tízszer annyiba került.

 

Mondjuk Uzzur sem igazán örül a kardnak, pláne, hogy ő pontosan tudja az árát és azt is, hogy miként vettem meg.

 

De jelenleg egyikük véleménye sem érdekel! Van egy igazi sárkányölő kardom és most csak ez a lényeg.

 

Ezt a dolgot el akarom újságolni a többi barátomnak is, ezért a szünetekben mindenkit meghívtam a klubházba ma délutánra.

 

Nem árultam el nekik, hogy miről lesz szó, szeretném ha igazi meglepetés lenne számukra.

 

Nem kell mondanom, volt is meglepetés. A többiek tátott szájjal nézték a kardot, ahogy kézről-kézre körbejárt.

 

Nem győzték csodálni és dícsérni, sokan pedig irigykedve tapogatták. Nekik is azt mondtam, hogy 5.000 Stander volt, mert ha az igazi árát árulnám el, akkor tudnák, hogy valami turpissággal szerezhettem meg rá a pénzt.

 

Túl nagy volt az örömöm és a büszkeségem ahhoz, hogy most kényelmetlen kérdésekre válaszolgassak.

 

Miután végigfogdosták a kardot, végül eltettem a vászonzsákba és elmeséltem nekik amit a Legendák tanárunktól hallottam.

 

Azt nem akartam elárulni, hogy mennyire ritka felénk ez a kard, nehogy valaki ellopja. Így, a vászonzsákban pont úgy néz ki, mintha egy horgászbot lenne.

 

A szobában gondosan elraktam a kardot a szekrény aljára.

Megosztás a facebookon