Ma újból korán keltem, gyorsan elkészültem és csendesen kisurrantam a házból.

 

Szívem szerint az erdőben barangolnék egész nap, de nem szeretném még jobban magamra haragítani a családot.

 

Ezért inkább a templom felé igyekeztem, hogy majd egy eldugodtabb helyre leülhessek, ami a lehető legnagyobb távolságra lesz apáméktól.

 

Amikor odaértem, én voltam az első, még Godafreh pap sem volt bent, pedig ő általában már nagyon korán elkezdi az előkészületeket.

 

Hamarosan fel is tűnt az emlegetett szam...izé, pap, aki egy kicsit furcsán és gyanakodva nézett rám, azért inkább lehajtottam a fejemet és igyekeztem nem nézni rá.

 

Szerencsére pár perc múlva lassan kezdtek megérkezni az emberek, így már nem voltam annyira feltűnő jelenség.

 

Már majdnem véget ért az istentisztelet, amikor eszembejutott, hogy ma van a születésnapom. Hát nem ilyenre vágytam, az biztos.

 

A templom után egyedül indultam neki sétálni az erdőben. Nem volt kedvem a többieket is hívni, mivel ők apámnak adnának igazat.

 

Tudom, valóban neki van igaza, de most nem hiányzik az, hogy még mások is megmondják ezt nekem.

 

Egész késő estig bóklásztam össze-vissza az erdőben, már magam sem tudom merre jártam. Nem volt sok kedvem hazamenni, de végül csak nem akartam kint aludni.

 

Még mielőtt hazamentem, átmentem Uzzurhoz szólni, hogy hozza holnap a kardot magával, de nem árultam el neki, hogy mire kell.

 

Húzós napom lesz holnap.

Megosztás a facebookon