Most végre nem kellett annyira korán kelnem, mint előző hetekben.

 

Szerencsére most már jobb a hangulat a családban, így már nem kell hajnalban a templomhoz menekülnöm.

 

Most együtt mentünk az istentiszteletre, az egész család. Nem akartam ma Uzzurhoz csatlakozni, hiszen már elég rég nem mentünk közösen.

 

Bent a templomban is egy helyre ültünk. Godafreh pap csodálkozott is, amikor meglátott így minket, de ahogy látom, tetszik neki a dolog.

 

A mai istentisztelet nem volt valami izgalmas, majdnem bele is aludtam, pedig igyekeztem jógyerek lenni.

 

Közben elhatároztam, hogy valahogy mindenképp le kellene vezekeljem ezt a lopás dolgot, hogy tenyleg nyugodt legyen a lelkem.

 

Az első és egyben szerintem a legjobb ötlet az volt, hogy itt maradok a templomban délutánra, hogy kitakarítsak.

 

Már amúgyis rég nem voltam itt, Godafreh biztosan örülne neki. Bár, gondolom gyanúsnak is tartaná a dolgot, de ez most nem érdekel.

 

Megsúgtam apámnak is ezt az ötletet, aki beleegyezően bólintott és bíztatóan megveregette a térdemet.

 

Az istentisztelet után el is mentem a paphoz és elmeséltem neki, hogy szeretnék itt maradni és segíteni takarítani.

 

Godafreh rezzenéstelen arccal fogadta el a felajánlásomat, majd pár perc múlva a kezembe nyomta a seprűt.

 

Ahogy láttam rajta, titokban örült is, hogy van aki vállalja a takarítást, mivel már elég vastagon állt a por mindenfelé.

 

Estére már csillogott-villogott az egész templom, amit a pap is elégedeten vett tudomásul, mondván, hogy ennek az istenek is örülnek és majd meg fognak jutalmazni.

 

Mivel hamarosan jönnek a vizsgák, nem is ártana egy kis isteni segítség.

Megosztás a facebookon