Még mindig túl korán van ez a hétfői kelés. Lehet, hogy jobb lenne, ha bent laknék az iskolában, akkor elkerülhető lenne ez a hajnali szekerezés.

 

Ilyenkor még aludni sem lehet normálisan, hiszen az út elég göröngyös és a szekér néha úgy dobál, hogy lajhár legyen a talpán, aki aludni tud.

 

Uzzur már közelebb áll ezekhez az állatokhoz, hiszen ő gyakran el szokott bóbiskolni, bár nem tudom hogyan csinálja.

 

Hiába kérdezgettem, hogy mi a titka, hogy ilyen viszonyok között képes aludni, de csak annyit válaszolt, hogy ez tehetség kérdése.

 

Azt mondta, hogy ő már kiskorától fogva képes volt bármilyen helyzetben és pózban elaludni, amikor fáradt.

 

Irigykedem rá most nagyon, mert nekem sem ártana egy jó másfél órás alvás, amennyi időben telik, míg szekéren eljutunk az iskoláig.

 

Ilyenkor áldom apám zseniális ötletét, hogy megoldotta az iskolai szállásomat, mert biztosan nem bírnám ki, hogy minden reggel ilyenkor keljek.

 

Főleg, hogy a következő két hét elég húzós lesz, mivel nyakunkon a vizsgák és ilyenkor rengeteget kell tanulni.

 

Ebben az időszakban a tanárko is szinte megkergűlnek és annyi feladatot és házit adnak, mintha mi robotok lennénk.

 

Ez a dolog már az első órákban megmutatkozott, amikor a Rúnák és a Sárkányológia órák után már úgy éreztük, hogy egy egész iskolai héten túl vagyunk.

 

A többi órán sem volt jobb a helyzet, sőt, a Hajózás tanár még erre is rálicitált, amikor jó fél órával kicsengetés után hagyta csak el az osztályt.

 

Bár a majális még tart a városban, most nagyon kevesen mentek ki oda az iskolából, a diákok többsége a tankönyvekbe fúrta a fejét.

Megosztás a facebookon