ÁÁÁÁÁÁÁ!

 

Nagyjából így tudnám a legjobban összegezni a mai napot. Ezt lehet egy hatalmas ásításnak, vagy egy segélykérő kiáltásnak is értelmezni.

 

Ma újból teljes gőzerővel ismételtük át az anyagot az órákon, mintha eddig nem pont ugyanezeket a témákat vettük volna át.

 

Nem értem miért kínoznak minket ilyesmikkel, amikor minden már úgyis le van írva a füzeteinkben.

 

Ahelyett, hogy hagynának pihenni egy kicsit és adnának inkább időt a tanulásra, itt stresszelnek minket az órákon.

 

Egyedűl a Legendák óra nyújtott némi kikapcsolódási lehetőséget, ugyanis itt néhány általunk régebben begyűjtött történetet kellett elmesélni.

 

Én Nagyapó sárkányszelídítős történeteiből válogattam, ami elnyerte az osztály és a tanár tetszését is. Azt ajánlotta, hogy kéne írjak egy könyvet róluk.

 

Nem rossz ötlet, már én is gondolkoztam ezen. Talán majd nyáron, amikor lesz egy kevés időm, majd összegyűjtöm őket.

 

A délután sem volt nyugalmasabb. Annyi tanulnivalónk van, hogy fogalmam sincs miként fogunk a végére jutni.

 

Ahogy látom Uzzur sincs jobb formában, csak ül az asztalnál és magában dünnyögött, az orra pedig csak centikre volt a lapoktól.

 

Nem tudom meddig fogom ezt még bírni…

Megosztás a facebookon