Most, hogy végre Uzzur is megnyugodott, az alvás is könnyebben ment. Bár még nem pihenem ki magam teljesen, azért már jobb a helyzet.

 

Uzzurral már más a helyzet. Még mindig nem nyugodott bele teljesen abba, hogy nem ő találta meg a hercegnőt, de azért már valamivel normálisabban lehet beszélni vele.

 

Még párszor találkozik Phetanaval és szerintem majd azt is el fogja felejteni, hogy létezik bármiféle hercegnő.

 

Az osztályban többen is hasonlóan csalódottak voltak, viszont az órák alatt nem volt túl sok lehetőség megbeszélni a dolgokat.

 

Ezért elhatároztuk, hogy az órák után kimegyünk a klubbházban, hogy ott rendesen és nyugodt körülmények között tudjuk beszélgetni.

 

A találkozó híre nagyon gyorsan terjedt, hiszen amikor két óra múlva lementünk Seyezaraékhoz elújságolni a dolgot, ők már tudtak róla.

 

Mivel valószínűleg jóval többen leszünk, mint általában, azt találtam ki, hogy előbb menjünk ki a majálisra, hogy vegyünk valami rágcsálnivalót.

 

Ez a terv talán túl jól is sikerült, mivel jó háromnegyed órás késéssel értünk a klubházhoz, viszont rendesen fel voltunk pakolva.

 

A többiek annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették, hogy mi nem vagyunk ott, így hiába aggódtunk.

 

Az ételt viszont mindenki szívesen fogadta és egy fél óra múlva, már egy morzsa sem maradt az egészből.

 

Természetesen sok önjelölt szakértő volt ott, akik persze mindig is tudták, hogy hol lehet a hercegnő, csak épp valamilyen oknál fogva nem ők találták meg.

 

Ilyenkor nem bírtam elnyomni a mosolyomat,de ahogy látom, mások is így voltak ezzel. Viszont, ami jó dolog, hogy az igazgatóság már állítólag nem fog leselkedni utánunk, így nyugodtan kimaradhatunk délutánonként.

 

Ez főleg a majális miatt volt jó hír, hiszen az előadások és koncertek nagyrésze késő délután vagy este volt.

Megosztás a facebookon