A hét végére nekem is sikerült kipihennem valahogy az utóbbi két hét fáradtságait. Most, hogy Uzzur már nem nyaggat esténként, lassan kezdek a régi önmagam lenni.

 

Az osztályban már lassan elcsitultak az indulatok és ma már alig került szóba az egész hercegnős téma.

 

Ennek én kifejezetten örülök, mivel már kezdtem nagyon unni a dolgot és véleményem szerint túl nagy volt a felhajtás.

 

Természetesen, abban azért egyetértek a többiekkel, hogy vagány dolog lett volna, ha épp mi találjuk meg és mi kapjuk a nyomravezetői díjat.

 

Azért ötmillió Stander még harminc felé osztva is jelentős összeg, amiből sokmindent meg lehetne vásárolni.

 

Ez jutott eszembe délután a majálison is, amikor láttam, hogy mennyi finomság és mennyi érdekesség várja ott az embert.

 

Lehet, hogy egy színtársulatot is alapítanék, vagy valami együtest, amelyek aztán különféle rendezvényeken szerepelnének.

 

Szerintem jó befektetés lenne például egy farm is, főleg itt a kikötő közelében, ahol sok távoli világba lehetne exportálni az árut.

 

Én szívem szerint egy kereskedő flottát vásárolnék meg, és azzal járnám a világ tengereit. Sok érdekességet láthatnék.

 

Talán még egy könyvet is írhatnék az úton tapasztalt élményeimről és híres krónikás lehetnék, akit mindenki ismerne.

 

De, így pénz nélkül is remélem, hogy lesz alkalmam bejárni a világot, ha sikerül egy hajóra elszegődnöm.

 

Emiatt sem aggódom annyira a pénz miatt, hiszen éhenhalni biztosan nem fogok életem során. Igaz, könnyebb lenne, ha olyan sok pénzt zsebeltem volna be, de így sem lesz gond.

Megosztás a facebookon