Ma végre egy kicsit kipihentebben mentem hajnalban a városba tartó szekérhez. Jót tett, hogy tegnap átaludtam az egész délutánt.

 

Az iskolában viszont már nem bántam volna, ha legalább a Csillagok Ismerete órát átalszom, főleg, hogy az osztály fele csendesen durmolt mellettem.

 

Szerintem nem volt túl jó ötlet pont hétfőre tenni egy olyan órát, amit sötétben tartanak meg, mivel sokan a környező falukból jönnek be, korán reggel.

 

Az utolsó két órán, a nyitott ablakon át már hallottuk ahogy a majális színpadán elkezdtek gyakorolni a mai fellépők.

 

Emiatt sokan türelmetlenkedni kezdtek, de "szerencsére" a Hajózás tanár minden igyekezetével azon volt, hogy ne gondoljunk a kinti ünnepségre.

 

Még azt is megcsinálta, hogy az óra után bent tartott minket, amíg egy ábrát mindenki le nem rajzolt.

 

Mikor végre befejeztük, egy emberként tódultunk ki a majálisra. Ma új árusok is érkeztek, ugyhogy megint rengeteg felfedeznivaló akadt.

 

Most már Uzzur is hozott magával pénzt, ezért már nem volt szégyenérzetem amikor valami érdekeset akartam megvenni magamnak.

 

Akkor láttam meg a majális egyik gyöngyszemét. Egy csodálatosan megmunkált kard volt. A pengéje kétélű, a markolatában pedig még egy smaragd is volt!

 

Ámulva néztem a kardot, Uzzur alig bírt elrángatni előle. Ezek után, már semmi más nem érdekelt a majálisból, éreztem, hogy nekem csak az a kard kell.

 

Uzzurnak nem igazán mertem említeni, ő úgyis butaságnak tartaná.

Megosztás a facebookon