Ma korábban keltünk fel, hiszen elő kellett készíteni a délutáni expedíciónkat a hajóhoz.

Összepakoltuk a lámpáinkat, valamint készítettünk pár szendvicset abból, amit tegnap elhoztunk a kantinból.

Ezenkívül még egy takarót is beraktunk, hogy a lányoknak legyen hova telepedniük, amíg mi a hajót kutatjuk át.

Az órák alatt végig csak erről beszélt mindenki, de annyira belefeledtkeztünk, hogy a Rúnák tanárnak ránk kellett szólnia.

Ezért abban maradtunk, hogy majd a tornaóra alatt többet tudunk beszélni, így a következő két óra alatt viszonylag csendesek voltunk.

A torna után már csak a Diplomáciát kellett végigvárnunk és már útnak is indulhattunk, bár érzésem szerint ez az óra legalább háromszáz percig tartott.

Alig csengettek ki, a kis társaságunk máris felszerelkezett és elindultunk a második emeletre, ahol még csatlakoztak páran hozzánk.

Ezután egyenesen a tengerpartra siettünk, hiszen sokunkat már vártak otthon a szülei, ezért nem maradt túl sok időnk.

A hajót egész gyorsan megtaláltuk, majd neki is láttunk jobban átnézni. Három csoportra váltunk szét. Az első csapat a hajó elejét nézte át, míg a második a kapitány lakosztályát.

Mi Uzzurral a hajó hátsó részét fésültük át, ahol a sárkánytojást is találtuk nemrég. Reméltük, hogy megint lelünk valami érdekeset.

Sajnos nem jártunk sikerrel, pedig minden deszka mögé benéztünk. Csak abba bíztunk, hogy a többiek talán szerencsésebbek voltak nálunk.

Mikor kijöttünk a partra, a második csoport tagjai már vártak ránk, majd egy fél óra múlva már mindenki eljött a roncsról.

Bár üres kézzel fejeztük be ezt az expedíciónkat, mégis kellemes délutánt töltöttünk együtt, ugyhogy nem bántuk meg.

Ezután sietnünk kellett Uzzurral, hogy a faluba induló utolsó szekeret elcsípjük, de itt legalább sikerrel jártunk.

Megosztás a facebookon