Apám nem örült az értesítőnek. Pofont szerencsére nem kaptam, bár a húgom nagyon drukkolt, de azért a nagy fejmosás megvolt.

 

A változatosság kedvéért megint szobafogságba kerültem. De ma túl jó idő van ahhoz, hogy bent maradjak. Ki tudja meddig lesz ilyen az időjárás, én pedig itt vesztegetem el a napom!

 

Szerencsére csak az ajtót zárták rám, az ablakot nem. Bár a terméskő alap miatt elég magasan van, már ismerem azokat a köveket, amelyekre lépve le lehet mászni.

 

A tervemet ebéd utánra terveztem. Megvártam, amíg mindenki bevonul a szobájába sziesztázni, majd óvatosan kimásztam.

 

Rögtön kellemes, langyos szellő csapta meg az arcomat, így már nem volt kérdéses, hogy jól döntöttem. Irány az erdő!

 

Sajnos a tegnapi kimaradásomrol már mindenki tud. Hiába, kicsi a falu, mindenki mindent hall.
 
A falunk a folyó és az erdő között terül el. Két hídunk is van, az egyik kőből, a másik pedig fából, azon csak gyalogosan lehet átkelni.
 
Nagyszerűen látszódnak az erdőn túl elterülő hegyek is a falunkból. Jobbra a távolban a Hellion vulkán látható, amely már több ezer éve csendes. A hegyeken túl a tenger van, fentről csodaszép a kilátás.
 
A mi házunk a falu szélén van, a hídak felé, így az erdő fele át kellett osonnom az egész falun. Ez szombat délután nem volt túl nehéz.
 
Az első utam Uzzur házához vezetett. Az ablaka alá osonva kavicsokat dobáltam az üveghez, amíg elő nem bukkant a barátom kómás feje. Miután meggyőztem, hogy nem álmodik, csatlakozott hozzám.
 
A hegytetőre akartunk menni, kihasználva a jó időt. Magunkkal vittük Uzzur messzelátóját is.
 
A falunk körülbelűl ötven házból áll. Középen a templom van, mellette pedig a fogadó. Ez egy nagy, két emeletes épület, itt szoktak megszállni a kereskedők.
 
A többi ház három utcán át sorakozik. Az általános iskolám az egyik utca végén található.
 
Az erdőben több ösvényen is el lehet indulni. A legtöbb a hegyekbe visz, de van amelyik a tengerpart felé megy. A folyó mellett is lehet menni, ha Isedellbe akarsz eljutni.
 
Mi a hegyeket vettük célba és nemsokára el is érkeztünk a lábukhoz. Innen már kicsit kapaszkodósabb volt az út, de megérte a fáradozást. A fentről elénk táruló látvány minden pénzt megért.
 
Előttünk a tenger ringatózott csendesen, míg nem messze tőlünk a vulkán meredezett fenyegetően. Isedellt is láttuk innen, sőt még két hajót is, amelyek éppen elhagyták a kikötőt.
 
Most óvatosabbak voltunk, nem vártuk meg, amíg a nap lemegy, hanem sietve iszkoltunk hazafele.
 
Sajnos mégsem volt szerencsém. Apám már a kapuban várt és most nem úsztam meg fenyítés nélkül. Azt hiszem életem végéig szobafogságban maradok.

Megosztás a facebookon