Bár még mindig szobafogságban vagyok, a templomba azért elmehettem.  Sajnos apámék még mindig haragszanak rám, úgyhogy a reggeli elég morcos hangulatban telt.
 
A templomban az istentisztelet után, amikor már álltam fel hogy induljak haza, apám a vállamra tette a kezét.
 
Azt mondta nekem, hogy a viselkedésem tűrhetetlen mostanában, ezért a pap szeretne beszélni velem. Ettől a kijelentéstől a vér is meghűlt az ereimben, hiszen Godafreh nem a kedvességéről híres.
 
A félelmem még nagyobb lett, amikor apám csak a lépcsőhöz vezetett, onnan pedig egyedül kellett felmennem Godafreh szobájába.
 
Ez nem is szoba volt, hanem egy hatalmas terem. Kétoldalt szobrok sorakoztak és közöttük vezetett az út a pap asztaláig.
 
Godafreh már várt rám, az arca semmi bíztatót nem jósolt. Mielőtt megszólalhattam volna, már rám zúdított egy egész szótengert.
 
A beszédének a lényege az volt, hogy a viselkedésem felbőszítette Sanshallas főistent és ha nem akarom hogy megbüntessen, akkor ott kell maradjak a templomba, “önkentes” munkára ma délután.
 
A munka abból állt, hogy fel kellett mosni az egész templomot és az emeletet, valamint az összes szobrot leporolni.
 
Mire befejeztem, már jócskán beesteledett, úgyhogy hazamentem és le is feküdtem aludni.

Megosztás a facebookon