A szokásos kora reggeli szekerezés sűrű, fekete felhőzet alatt zajlott ma, ami még jobban kiemelte a reggeli depressziós hangulatot.

 

Seyezaráék is velünk voltak, de nem sokat beszéltünk. A párom figyelmeztetett, hogy ha az iskolában kinevetik, nagyon megbánom.

 

Így még kellemesebb volt a hétfő reggel. Nem elég, hogy ültömben alszom el, még aggódnom is kell.

 

Szerencsére az iskolában nem volt semmi probléma, mindenki jó mókának tartotta a dolgot. Mint kiderült, Seyezarat senki sem nevette ki.

 

Igazából szerintem inkább csak az új fiúnak a szótlansága és a mogorvasága miatt segítettek nekem a többiek.

 

Ennek örülök, akkor úgy tűnik, hogy köztem és a barátnőm között szent lesz a béke, végülis neki nem lett baja ebből.

 

Hogy kibékítsem, elhívtam egy kis délutáni sétára a tengerpartra, ahol nyugodt körülmények között megbeszéltük az egészet.

 

Ott maradtunk a naplementéig, amit nem bántunk meg, ugyanis a mai különlegesen szép volt. Meg is ihletett:

 

Naplemente

 

Minden naplemente csodás,

Sosem egyforma, mindig más,

Felemelő érzés nekem,

Ha naponta megnézhetem.

 

Csodálkozom a szépségén,

Szertelen sokszínűségén,

Az a sok vörös és sárga,

A festészet netovábbja.

 

Sosem okozott csalódást,

Ez a gyönyörű látomás,

A gyökere minden szépnek,

És bölcsője a meséknek.

 

Ez bearanyozza lelkem,

Felüdíti fáradt szívem,

Mosolyt fakaszt az orcámra,

A természet e csodája!

 

Megosztás a facebookon

A tegnapi sejtésem bebizonyosodott. Nem csak Seyezara osztálytársai, de már a szüleim is megtudták a pénteki kis csínnyünket.

 

Ezért a mai reggeli nem telt csendesen, mint általában, hanem egy sor fejmosással, amit a húgom természetesen nagyon élvezett.

 

A templomban Seyezara még mindig morcos volt, de legalább nem ült másik sorba, így szerintem már megbékélt valamennyire.

 

Bár még nem nagyon akart velem szóba állni, de ezen még délután lehet dolgozni.

 

Godafreh papunk hozta a szokásos formáját és megint majdnem elaludtam a beszéde közben. Sajnos most ezt ő is észrevette.

 

Amikor a végén azt mondta, hogy várjam meg, már előre tudtam mit akar mondani nekem. Megint itt kell maradjak takarítani.

 

Már rég csináltam ezt, ami meg is látszott, mert sok helyen elég vastagon állt a por. Úgy látszik mást nem is használ takarítóként.

 

Ez nem valami nagy megtiszteltetés, de szerencsére Uzzur is velem maradt, segíteni, így legalább jobban ment a munka.

 

Délután elmentünk a lányok házához, de nem voltak olyan hangulatban, hogy kijöjjenek velünk sétálni.

 

Mondjuk az idő sem volt valami jó, mert erősen felhős volt és a szél is fújt. Nem akartam ott maradni náluk, mert még haragszik rám.

 

Hazafele Uzzurral megtárgyaltuk ezt a dolgot. Sajnos ő sem érti jobban a nőket, mint én. A sárkánnyal könyebb volt.

Megosztás a facebookon

Jó kis nap volt a tegnapi. A kémeim azt súgták, hogy az új srác sikítozva szaladt haza és teljesen bezárkózott.

 

Remélem, hogy ez elveszi a kedvét attól, hogy újból kikezdjen más barátnőjével.

 

Már csak egyetlen dolog állt előttem: elmesélni a barátnőmnek, ezt az egész esetet. Ettől nagyon félek, mert már eleve tudom, mi lesz a reakciója.

 

Biztosan azt fogja mondani, hogy nem cselekedtem helyesen és hogy inkább meg kellett volna beszélnem az új fiúval a helyzetet.

 

Igazam is volt. Seyezara hallani sem akart a tervemről és annak megvalósításáról, hiába mondtam neki, hogy csak miatta tettem.

 

Azt mondta, hogy ilyesmivel ő is képes elbánni és hogy a srác csak két szót beszélt vele eddig, akkor is elutasítás lett a vége.

 

Szerinte egy idő múlva az új fiú úgyis megunta volna, hogy sosem kap választ a leveleire és abbahagyta volna a dolgot.

 

Lehet, hogy igaza van, de azért egy pillanatra sem bántam meg, amit tegnap tettünk. Nagyon jó buli volt, jól szórakoztunk.

 

Szerencsére a húga, Phetana is a mi pártunkra állt, így Seyezara-nak is bele kellett nyugodnia a dologba.

 

Csak azon bánkódott, hogy miként fog így majd a többiek szemébe nézni, hiszen most már valószínűleg az egész iskola hallott az esetről.

 

Hát, remélem nem így lesz, de az igazság az, hogy ez több, mint valószínű. Nincs olyan apró hír, ami órákon belül el nem terjedne a suliban.

 

Erre sajnos nem gondoltam, amikor a kitűnő tervemen dolgoztam. Lehet mégis be kellett volna előtte avatni Seyezarát.

 

Most már mindegy, az esemény után már hiába sajnálkozunk. Seyezara most kicsit morcos, de remélem hamar el fog múlni neki.

Megosztás a facebookon

Izgalmas napnak nézünk elébe. Egész este azt tervezgettem, hogy miként fogunk túljárni az új fiú eszén.

 

Van egy olyan érzésem, hogy ezt a napot egy életre meg fogja emlegetni. Seyezarat nem akarom egyelőre beavatni, nehogy szóljon neki.

 

Tudom, hogy nagyon szeret, de néha már mániákusan korrekt akar lenni és jelen esetben ezzel csak hátráltatna.

 

Már türelmetlenül várom az órák végét és közben azon drukkoltunk, hogy az új srác ne lépjen le utána túl gyorsan.

 

Mindenesetre úgy beszéltük meg, hogy az utolsó óra előtt fog kapni egy levelet, amiben Seyezara meghívja őt ide az osztályba délutánra.

 

Ezt a feladatot az egyik lány vállalta magára, aki a srác padjába csempészte a levelet. Az utolsó órán figyeltük a reakcióját.

 

A terv első része sikerrel zárult, az új fiú teljesen felvillanyozva várta a délutáni találkozást. Addigra viszont elő kell készítenünk az osztálytermet.

 

Az ajtóra egy vékony cérnát kötöttünk, hogy jó időben be lehessen húzni, úgyanígy az ablakokat is előkészítettük.

 

Ezután sötétítőket is raktunk rájuk, hogy még kísértetiesebbre varázsoljuk a helyszínt. Páran elbújtak a padok alá, ők a hang aláfestést fogják adni.

 

Ezenfelül még elrejtettünk pár távolból is meggyújtható fáklyát és utána türelmetlenül vártuk a műsort a szomszédos teremben.

 

Az eredmény fantasztikus lett. Az új fiú hangos sikoltozással menekült ki a teremből, úgy vélem többet sosem fog titkos randikra menni.

 

Büszke vagyok magunkra, jó munkát végeztünk ma!

Megosztás a facebookon

Bár Uzzurral egész este valami tervet próbáltunk összehozni, hogy megleckéztessük az új fiút, de semmi jó sem jutott eszünkbe.

 

A lányokat nem szeretném belevonni ebbe a dologba, mert ők biztosan elleneznének bármiféle hasonló dolgot.

 

Viszont szerintem lenne pár osztálytársam, akik boldogan segítenének nekünk. Ezt ki kellene használni.

 

A szünetekben összeverbúváltam hát néhány embert és megbeszéltük, hogy délután kimegyünk a klubházba, kitalálni valamit.

 

Mindenképp olyasmit kell csinálni, ami miatt nem kerülhetünk mi bajba, szóval semmi verés meg hasonló nem jöhet szóba.

 

Az órák csigalassúsággal teltek, mint mindig, amikor valami izgalmas vár rám délután. Végül csak túléltük a mai iskolanapot és rögtön a klubház felé indultam.

 

Bent már összegyűltek páran, kicsivel többen, mint az osztály fele. Úgy látszik, sokuknak a begyében van az új fiú.

 

A megbeszélés több, mint másfél óráig zajlott és sok ötlet merült fel. A többsége nagyon rossz volt, de akadt pár használható is.

 

A legjobb ötlet az volt, hogy holnap, tanítás után valahogy az osztályba csaljuk Seyezara nevében, és ott valahogyan ráijesszünk.

 

Erre is volt sok javaslat, míg végül egy kísértetes ijesztgetés mellett döntöttünk. Ezt még holnap ki kell rendesen dolgozni.

 

Most már végre nyugodtabban feküdtem le aludni, tudván, hogy holnap jó nap vár rám.

Megosztás a facebookon

Remélem ma jó híreket fogok kapni a kémeimtől. Ez a gondolat foglalkoztatott egész reggel.

 

Sajnos hiába vártam sokat a mai naptól, az eredmény még mindig semmi. Az új fiú a barátnőm közelében sem járt tegnap.

 

Az egyik osztálytársam felvetette, hogy esetleg a legjobb megoldás az lenne, ha megkérdezném Seyezarát.

 

Bevallom, én is gondoltam már erre, de nem szeretném, ha úgy érezné, hogy gyanúsítgatom valamivel.

 

Ezért, ezt a dolgot csak végső megoldásként szeretném használni. Addig megpróbálok indirekt módon valami bizonyítékot gyűjteni.

 

Ma én is megfigyeltem délután titokban a srácot, de csak egyszerűen hazament és nem mozdult ki otthonról.

 

Így nem volt más választásom, csak meglátogatni Seyezarát és megkérdezni tőle, hogy mi a helyzet.

 

Az eredmény még engem is meglepett. Ez a srác kicselezte az összes kémet és titokban szerelmes leveleket írogatott a barátnőmnek!

 

De vajon hogyan kerülhette ki a megfigyelőket? Seyezara azt mondta, hogy általában a padjában vagy a táskájában talált leveleket, szóval valaki becsempészte neki.

 

Azt még ki kéne nyomozni, hogy vajon ki lehetet, viszont az biztos, hogy az új fiú nyakig sáros ebben a dologban.

 

Ezt megbeszéltem Uzzurral is késöbb a szobánkban. Ő megint azzal a tipikus "ugye megmondtam" arccal nézett rám.

 

Igen, igen, igaza volt, de amíg nem volt rá rendes bizonyíték, addig én nem akartam elfogadni a dolgot.

 

Egy tervre lesz szükségünk, hogy megleckéztessük.

Megosztás a facebookon