A sok pihenésnek köszönhetően ma reggel is elbóbiskoltam a városba tartó szekéren.

 

Hiába, nem megy nekem ez a korán kelés. Ha nagy leszek, valami olyan munkát kell találnom, ahol dél körül kezdhetek.

 

Végre az iskola zengett a nagy nyüzsgéstől, most már valóban úgy nézett ki az épület, mintha suli volna.

 

Fel is mentünk az osztálytermünkbe Uzzurral. Az osztálytársaim egy része már bent volt, izgatottan tárgyalták a vakációt.

 

Kiderült, hogy az előző órarendet fogjuk használni, pedig reménykedtem, hogy ebben az évben már nem kell a Hajózás tanárral találkozni.

 

A másik nagy meglepetés egy új osztálytárs volt. Egy szőke, kékszemű fiú, akiről kiderült, hogy Olgan a neve.

 

Más nem igazán tudtunk róla, elég csendes, visszahúzodó, bár lehet hogy csak azért, mert még minden új neki.

 

Álítólag délről költöztek ide a szülei egy hónappal ezelőtt. A főváros közelében tanult eddig, állítólag ott keményebb az iskolai élet.

 

Remélem hamarosan felenged és akkor többmindent megtudunk róla és arról a környékről, ahol született.

 

Természetesen az osztályban már mindenféle pletyka indult útnak róla és a szüleiről. A legdurvább az volt, hogy kémek.

 

Egyesek szerint emiatt költöztek el, hogy jobban megfigyelhessék az Isedell kikötőjébe érkező hajók utasait.

 

Mások azt híresztelték, hogy külföldi menekültek és igazából más országból érkeztek ide, csak tagadják a származásukat.

 

Én mindenesetre jobbnak látom, ha majd ő meséli el a dolgait, persze csak ha szeretné. Majd megszokja az új társaságot.

Megosztás a facebookon