Lassan, döcögősen, de beindult a tanítás. A legrosszabb az egészben, hogy a "kedves" Hajózás tanárunkat ezen a héten másodjára kellett elviselni.

 

Bár az első nap nem szúrt ki magának, ezt azonban bőven bepótolta a mai órán. Kaptam egy fekete pontot, mivel nem emlékeztem egy kifejezésre az előző tanévből.

 

Néha legszívesebben kint hagynám a tanáromat egy tutajon a viharban, lássuk mit ér azzal a rengeteg tudásával.

 

Erről bezzeg nem tud a tanár, de szerintem valahonnan hallotta, hogy kihajóztunk, mivel folyton erről kérdezősködött.

 

Kénytelen voltam előadni neki a betanult szöveget, a gond csak az, hogy ő azonnal átlátott a szitán, de szerencsére nem buktatott le.

 

Mindegy végülis, a fő, hogy végetért az óra és hétfőig megszabadultunk tőle.

 

A többi tanár még mindig csak félgőzzel tartottak az órákat, amit mi egyáltalán nem vettünk zokon, sőt!

 

Délután kimentünk pár osztálytársunkkal a kikötőbe. Az új srác nem jött, még mindig nagyon csendes.

 

Útközben kibeszéltük az új fiút, de még mindig a kémes sztori vitte a pálmát. Már odáig jutott el a történet, hogy maga a srác is biztosan kém.

 

Egyesek már azt tervezik, hogy megpróbálják lebuktatni, hiába mondtam nekik, hogy az iskolánkban nem őriznek államtitkokat.

 

Estefele már mindenki lenyugodott, de abban maradtunk, hogy a srác mindenképp gyanús és ki kéne deríteni róla ezt-azt.

 

Az egyik osztálytársam apja a postánál dolgozik, mondta hogy majd utánanéz, hogy milyen leveleket kap az új fiú, hátha közelebb kerülünk a megoldáshoz.

 

Ezenkívül, néhány helyi srác mondta, hogy követni fogják a családot délután. Kíváncsi vagyok, mi sűl ki ebből.

Megosztás a facebookon