A tegnapi barangolás nagyon jól esett, bár enélkül is jól aludtam volna. Lassan kezdem kiheverni a vakációt.

 

Örülök, hogy nem csak nekem hiányzik a sárkány, hanem a barátaimnak is, bár azért szólhattak volna.

 

Gondolom ez a titkolózás lehet az oka, hogy nem beszéltük még meg a témát rendesen, pedig szerintem jót tenne mindenkinek.

 

El is határoztam, hogy holnap, a templom után meg is ejtjem ezt a beszélgetést mindenkivel. Ott nem tudnak kitérni.

 

Az egyetlen emlékünk a lakatlan szigeten zajlott kalandunkról az úrna, ami végül az én szobámba került.

 

Majd amikor megkezdődik az iskola, be fogom csempészni oda és megmutatom a Legendák tanárunknak.

 

Ő majd tudin fogja, hogy mit kezdjen vele, gondolom ez is a múzeumba fog kerülni. Hűtha kapunk ezért is valami kitüntetést.

 

Utána majd talán elmondhatunk ezt-azt a kirándulásunkról, de ezt még meg kell beszélnem a többiekkel is.

 

A hajótörést és a sárkányon repülés persze örök titok marad, viszont magáról a szigetről szerintem nyugodtan beszélhetünk.

 

Délután sajnos a húgom észrevette az úrnát. Azonnal meg is kérdezte, hogy az micsoda, így kénytelen voltam kitalálni valamit.

 

Azt meséltem neki, hogy ez egy szellemcsapda és ha valakinek elárulja, hogy nálam van, akkor ki fogom belőle engedni a kísértetet.

 

Ettől annyira megíjedt, hogy szerintem tartani fogja a száját, legalábbis addig, amíg a múzeumnak át nem adom.

 

Utána már mesélhet, amit akar, az már nem fog ártani nekem. Hiába, tudni kell bánni a gyerekekkel.

Megosztás a facebookon