Bár még nincsenek rendes órák, de már megkaptuk az órarendet.

 

Közben megismertem az osztálytársaimat is. Huszonheten vagyunk, ebből tizennyolc fiú és kilenc lány. Az osztálytermünkkel még mindig nem tudok betelni, annyira szép. Minden óránk itt van, így a szünetekben nyugodtan szétnézhetek az épületben, nem kell a füzeteket cipelni.

 

Találtam egy szép szobrot, ami egy hajót ábrázol. Méghozzá nem is akármilyen hajót, hanem a Phanto. Vele győztük le az ellenséges kalózokat száztív évvel ezelőtt. Kár, hogy a hajó már nincs meg.

 

Állítólag nem is süllyedt el, hanem a kalózok szellemei lopták el és azóta kísértethajóként él tovább. Állítólag egyes matrózok látták is viharos éjszakákon.

 

Vannak itt szép festmények is, tényleg oylan, mint egy múzeum. Érdekes lenne egyszer éjszakára is bent maradni, bár lehet hogy nem mernék akkor it sétálgatni a folyosókon.

 

Hátha lesz majd időm felfedezni rendesen az egész épületet. Uzzur-al már elterveztük hogy fogjuk bejárni az iskolát a szabadidőnkben.

Megosztás a facebookon