Izgalmas napnak nézünk elébe. Egész este azt tervezgettem, hogy miként fogunk túljárni az új fiú eszén.

 

Van egy olyan érzésem, hogy ezt a napot egy életre meg fogja emlegetni. Seyezarat nem akarom egyelőre beavatni, nehogy szóljon neki.

 

Tudom, hogy nagyon szeret, de néha már mániákusan korrekt akar lenni és jelen esetben ezzel csak hátráltatna.

 

Már türelmetlenül várom az órák végét és közben azon drukkoltunk, hogy az új srác ne lépjen le utána túl gyorsan.

 

Mindenesetre úgy beszéltük meg, hogy az utolsó óra előtt fog kapni egy levelet, amiben Seyezara meghívja őt ide az osztályba délutánra.

 

Ezt a feladatot az egyik lány vállalta magára, aki a srác padjába csempészte a levelet. Az utolsó órán figyeltük a reakcióját.

 

A terv első része sikerrel zárult, az új fiú teljesen felvillanyozva várta a délutáni találkozást. Addigra viszont elő kell készítenünk az osztálytermet.

 

Az ajtóra egy vékony cérnát kötöttünk, hogy jó időben be lehessen húzni, úgyanígy az ablakokat is előkészítettük.

 

Ezután sötétítőket is raktunk rájuk, hogy még kísértetiesebbre varázsoljuk a helyszínt. Páran elbújtak a padok alá, ők a hang aláfestést fogják adni.

 

Ezenfelül még elrejtettünk pár távolból is meggyújtható fáklyát és utána türelmetlenül vártuk a műsort a szomszédos teremben.

 

Az eredmény fantasztikus lett. Az új fiú hangos sikoltozással menekült ki a teremből, úgy vélem többet sosem fog titkos randikra menni.

 

Büszke vagyok magunkra, jó munkát végeztünk ma!

Megosztás a facebookon