Ma nagyon szép időnk volt. A nap csodálatosan megvilágította a tájat. Szeretem, amikor kora ősszel a sárguló leveleken át süt, olyan szépek a színek ilyenkor.

 

Ma volt az első tornaóránk. Kimentünk a kastély lovardájába, Ezen az órán lovagolni és vívni fogunk megtanulni, de lesz úszás és kötélmászás is.

 

Én főleg a vívást várom nagyon, bár apám már mutatott néhány trükköt, azért kíváncsi vagyok a többire is.

 

Iskola után pár osztálytársammal kimentünk a tengerpartra. Kellemes szellő fújtés órákon át néztük az érkező vagy épp induló hajókat. Irigylem őket, milyen sok szép és érdekes világot láthatnak!

 

Sajnos túlságosan is belefeledkeztünk a hajók bámulásába, így fel sem tűnt amikor a nap lebukott a látóhatár alá.

 

Mivel ilyenkor már nem járnak a szekerek, Uzzur meg én kénytelenek voltunk gyalog hazasétálni. De jó azoknak az osztálytársaimnak akik a városban laknak! Ők kint maradhatnak későig. Sőt, az egyik fiú, Alamar, az iskolában lakik. Én is szeretnék beköltözni, itt sokkal érdekesebb, mint otthon és nem kéne minden nap szekerezni.

 

Éjfél körül értem haza, már mindenki aludt, ezért megpróbáltam észrevétlenül besurranni. Sajnos Pok, a kutyám megébredt és eszeveszett ugatásba kezdett. Sikerült elég gyorsan lenyugtatnom, de sajnos addigra apámék is felébredtek.

 

Nagyon idegesek voltak, az mondták hogy már órák óta semmit sem tudtak rólam, azt hitték hogy valami rablóbanda támadott meg. Hiába mondtam nekik, hogy csak a haverokkal sétáltam, úgy tűnik holnap szobafogságban leszek.

Megosztás a facebookon