Jó kis nap volt a tegnapi. A kémeim azt súgták, hogy az új srác sikítozva szaladt haza és teljesen bezárkózott.

 

Remélem, hogy ez elveszi a kedvét attól, hogy újból kikezdjen más barátnőjével.

 

Már csak egyetlen dolog állt előttem: elmesélni a barátnőmnek, ezt az egész esetet. Ettől nagyon félek, mert már eleve tudom, mi lesz a reakciója.

 

Biztosan azt fogja mondani, hogy nem cselekedtem helyesen és hogy inkább meg kellett volna beszélnem az új fiúval a helyzetet.

 

Igazam is volt. Seyezara hallani sem akart a tervemről és annak megvalósításáról, hiába mondtam neki, hogy csak miatta tettem.

 

Azt mondta, hogy ilyesmivel ő is képes elbánni és hogy a srác csak két szót beszélt vele eddig, akkor is elutasítás lett a vége.

 

Szerinte egy idő múlva az új fiú úgyis megunta volna, hogy sosem kap választ a leveleire és abbahagyta volna a dolgot.

 

Lehet, hogy igaza van, de azért egy pillanatra sem bántam meg, amit tegnap tettünk. Nagyon jó buli volt, jól szórakoztunk.

 

Szerencsére a húga, Phetana is a mi pártunkra állt, így Seyezara-nak is bele kellett nyugodnia a dologba.

 

Csak azon bánkódott, hogy miként fog így majd a többiek szemébe nézni, hiszen most már valószínűleg az egész iskola hallott az esetről.

 

Hát, remélem nem így lesz, de az igazság az, hogy ez több, mint valószínű. Nincs olyan apró hír, ami órákon belül el nem terjedne a suliban.

 

Erre sajnos nem gondoltam, amikor a kitűnő tervemen dolgoztam. Lehet mégis be kellett volna előtte avatni Seyezarát.

 

Most már mindegy, az esemény után már hiába sajnálkozunk. Seyezara most kicsit morcos, de remélem hamar el fog múlni neki.

Megosztás a facebookon