Mivel a tegnapi kalandomat apámék nem díjzaták, így ezt a napot a négy fal között fogom tölteni. Ez jó alkalom arra, hogy kicsit bemutassam a saját szobámat.

 

Kezdem a házzal. Mint minden észak-hegységi épület, a miénk is kőből épült, nád tetővel. Négy szobánk van: a szüleimé, Jeha húgom szobája, az enyém és egy vendégszoba.

 

Ezenkívül van egy konyha, egy fürdő és egy kamra. Természetesen pince és padlás is van. A padlás a kedvencem, mivel ott sok érdekes régi lim-lom van, amikkel nem szabad ugyan játszani, de hát a szabályok arra valók, hogy megszegjék őket.

 

A vendégszoba és a konyha van az utca felőli oldalon, a mi szobáink pedig hátul. A fürdő és a karma pedig a ház közepe táján található, így esténként mindkettőt könnyű elérni, attól függően, hogy éhesek vagyunk, vagy más gond van.

 

Az én ágyam a kályhám mellett van, ami téli esténként igencsak praktikus. Van egy íróasztalomés két szekrényem, valamint egy jó és egy törött lábú székem.

 

Apám már régóta ígérgeti, hogy megcsinálja, de úgy látszik sok lehet a dolga mostanában. Sebaj, végülis egy szék bőven elég nekem, amíg el nem törik ez is.

 

A szoba elég tágas és otthonos, bár szívem szerint ilyen szép napon nem ülnék otthon. Főleg, hogy az ablakomból látszik a folyó és az erdőkkel borított hegyek.

 

Nagyon szeretek ott barangolni, olyan nyugtató. Van egy barlang is a környéken, ot szoktunk háborúsdit játszani, a vízesésnél pedig jól lehet nyáron zuhanyozni.

 

Szívesen kimennék, de nem szeretném még jobban magamra haragítani a szüleimet, így ez a napom inkább álmodozással fog telni. Talán kicsit rendet is rakok, hátha ezzel szerzek egy jó pontot.

Megosztás a facebookon