Ma is szép idő volt. Uzzur-al azon tanakodtunk, hogy menjünk e be az órákra, vagy inkább nézzük meg a várost jobban.

 

Amikor beértünk, kiderült hogy most futott be a kikötőbe az Aurin, a legnagyobb kereskedőhajónk. Így a kérdést hamar eldöntöttük, irány a város!

 

Az iskolát magunk mögött hagyva, már csak a kapuőrök eszén kéne túljárni. Azt találtuk ki, hogy majd inasoknak álcázzuk magunkat, hátha így bejutunk.

 

Szerencsére olyan tömeg volt, hogy még egy óriás is símán besétált volna anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna.

 

Bent a forgatag még nagyobb volt. Még sosem láttam ennyi embert egy rakáson. Volt itt aztán mindenféle: nagyszájú kereskedők, gazdag urak, koldusok, sőt még egy színtársulatot is láttunk.

 

Őket könnyen felismertük a színes ruháikról. Bizonyára valami előadás lesz a városban, de sajnos nem tudtunk a közelükbe férkőzni, hogy bővebb infóhoz jussunk.

 

Ehelyett a kikötő irányába mentünk. Itt a tömeg talán még nagyobb volt. Négy hajó állt bent,de az Aurint nem lehetett másokkal összetéveszteni.

 

A hatalmas, fekete, háromárbócos hajó már a méreteivel is tekintélyt parancsolt. A másik három tengerjáró szimpla csónaknak tűnt mellette. Oldalanként 25 ágyú védte az árut.

 

Ez volt Isedell igazi kincse. A hajó nagy utakat tett meg és olyan távoli országokból hozott portékákat, ahol még a telet sem ismerik.

 

Fantasztikus élmény volt a hajó közelében állni. Ezután a piactérre mentünk, ahol már kezdték kipakolni a nemrég érkezett dolgokat.

 

Ha sok pénzem lenne, biztosan bevásároltam volna a sok ruhából, édességből és aranytárgyból, ami elénk tárult. Viszont csak hat Standerünk volt, ebből csak egy-egy különleges, mézes-kókuszos édességet vettünk.

 

Ha majd nagy leszek, el akarok én is utazni abba az országba és akkor minden nap ilyesmit reggelizhetnék!

 

Bár sikerült időben visszaérni a faluba induló szekérhez, rossz hír várt ránk. Az iskola egy értesítőt küldött apámnak, hogy nem jelentem meg a mai órákon és ezt a papírt hétfőn aláírva kell behozzam.

 

Ennyit a nagy kalandról…

Megosztás a facebookon