Bár tegnap szinte teljesen üres volt az iskola, azért ma szintén korán keltünk fel, biztos ami biztos.

 

Elmentünk az osztálytermünkig, ahol már több társunkkal is találkoztunk. Na, csak alakul a dolog lassacskán.

 

Az első két óra azzal telt, hogy mindenki elmesélte a nyári kalandjait. Mi Uzzurral persze csak a finomabb verziót meséltük el. Egyelőre ennyi elég lesz.

 

A szigeten eltöltött napokról azért ejtettünk pár szót, azt még biztosan el fogják hinni és igazából már kikívánkozott belőlünk.

 

A sárkányon való utazásról természetesen bölcsen hallgattunk, hiszen azt a részt biztosan nem hinné el senki nekünk.

 

Igaz, hasonló esetben én is kételkednék, ha valaki ilyesmit mesélne nekem.

 

A sírt sem említettük meg egyelőre, azt majd akkorára tartogattuk, amikor már átadtuk az úrnát a múzeumnak.

 

Csak arról meséltünk, hogyan halásztunk és vadásztunk a szigeten, Persze azt nem említettük, hogy eleinte mennyit szerencsétlenkedtünk.

 

A kagylókból álló étkezést is inkább kihagytuk a sztoriból, viszont a viharról bőven meséltünk. A tutajos utazást is említettük, de azt a vihart már nem.

 

A történetünk úgy ért véget, hogy a tutajon utazva találkoztunk egy halászhajóval, aki végül hazahozott minket.

 

Ez szerintem sokkal emészthetőbb történet a sárkányosnál. Hiába, az emberek nincsenek felkészülve ilyen esetekre.

 

Órákat még mindig nem tartottunk, lassan már azt kezdem hinni, hogy a tanároknak nem szóltak, hogy már elkezdődött az iskola.

 

Délután megint sétáltunk egy kicsit a városban. Új hajó érkezett, úgyhogy még a tegnapi napnál is nagyobb volt a nyűzsgés.

 

Este arról beszélgettünk, hogy ha holnap sem lesznek óráink, akkor menjünk a könyvtárba és nézzünk utána az úrnában lévő hadvezérnek.

Megosztás a facebookon