Ma egy újabb csendes napnak nézünk elébe. Bár már láttunk néhány tanárt, azok azt mondták, hogy a rendes tanítás csak a jővő héten kezdődik.

 

Na, szuper. Ezért kár volt hétfőn korán reggel beszekerezni az iskoláig. Maradtam volna inkább otthon, pihenni még egy keveset.

 

Mint ahogy tegnap Uzzurral elterveztük, ma a könyvtárban fogunk kutakodni. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogunk találni.

 

Szóltunk a lányoknak is, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ők hoztak szendvicseket is, meg teát, így még kellemesebben telt a kutakodás.

 

Felosztottuk a könytárt egymás között és nekifogtunk a keresgélésnek. Sajnos nem volt túl sok támpontunk a kereséshez.

 

Nem ismertük a sziget nevét, ahol eltemették és az is elég furcsa volt, hogy egy lakatlan sziget lett a sírhelye.

 

Általában a híres embereket valami jól megközelíthető helyre szokták temetni, ahol sok ember meggyászolhatja.

 

Az, hogy ennyire rejtve van, azt jelentheti, hogy ez az ember valami rosszat is csinálhatott a végén, ezért száműzték.

 

A baj az, hogy már a névre sem emlékszem, pedig felírtam magamnak, de a vihar során elveszett az írásom.

 

A kort nagyjából sikerült a rúnák alapjá belőnni, de csak annyira, hogy ezer és kétezer évvel ezelőtt élhetett.

 

Egészen késő délutánig kutakodtunk, de egyelőre nem találtunk semmi hasznosat. Sebaj, szerintem holnap sem lesz tanítás, szóval folytatjuk.

 

Estefelé kimentünk kicsit a piacra szétnézni. Uzzur talált egy érdekes régi könyvet, tele ősi térképekkel.

 

Azonnal meg is vette, nagyon szereti az ilyesmit. Szerintem jó navigátor lesz belőle.

 

Én egy karkötőt vettem Seyezaranak, remélem tetszeni fog neki. Aranyozott bronz, sőtétkék kövekkel. Nagyon szép.

Megosztás a facebookon