A mai napo újból a könyvtárban fogjuk tölteni, kutakodással. A lányok megint hoztak ételt, úgyhogy ebédre sem kell abbahagynunk a munkát.

 

De akárhogy kutakodtunk, sajnos túl kevés kapaszkodónk volt ahhoz, hogy találjunk is valamit. Így nem lehet keresgélni.

 

A legjobb talán az lenne, ha a Legendák tanárt is bevonnánk a dologba. Úgyis neki akarjuk majd átadni az úrnát.

 

A délutánunk nagyrésze azzal telt, hogy megtaláljuk a tanárt, de akárhogy is kutattunk utána, sehol sem találtuk.

 

Valószínűleg még nem jött be az iskolába, ahogyan a tanárok többsége sem. Sajnos nem tudjuk merre lakik.

 

Sebaj, holnap újra megkeressük, hátha sikerrel járunk. Még nézelődtünk egy kicsit a könyvtárban, remélve, hogy találunk valamit.

 

Mivel nem jártunk sikerrel, visszatértünk a szobánkba. Uzzur elővette azt a régi könyvet, amit tegnap vett.

 

Teljesen beletemetkezett a dologba, így megpróbáltam én is lefoglalni magam valamivel, de inkább csak ledőltem kicsit.

 

Már majdnem elaludtam, amikor Uzzur meglepetten felkiáltott. Majdnem leestem az ágyból, úgy megijesztett.

 

Gyorsan odajött az ágyamhoz és az orrom alá dugta a könyvet. Gyorsan el kellett fordulnom, mert a portól tüsszentenem kellett.

 

Pár perc múlva fel is fogtam Uzzur izgatottságának az okát. A könyvben végre megtalálta azt a szigetett, amin voltunk.

 

Kiderült, hogy a sziget neve Salcara és régebben egy kisebb város volt rajta. Itt született Eferyl hadvezér, akit itt is temettek el.

 

Később viszont a város több háború miatt kiürült és az idők folyamán kikopott az emberek emlékezetéből.

 

Akkor tehát a mi kis szigetünk mégsem volt annyira lakatlan, mint ahogyan mi képzeltük!

Megosztás a facebookon