A reggeli úton Uzurral azon vitatkoztunk, hogy vajon miért kímélt meg engem tegnap Godafreh, hiszen kedden még nagyon dühös volt rám és fenyegetőzött.

 

A legjobb lehetőség, amire jutottunk az volt, hogy valószínűleg úgy gondolta, az a pár napnyi rettegés elegendő lecke volt számomra.

 

A második verzió az volt, hogy talán most nem ért rá és majd a jövő vasárnap fog megkínozni. Mivel ez a gondolat nem volt túlságosan bíztató, inkább az elsőt fogadtam el igaznak.

 

Az iskolába érve azonban más gondom is akadt. Természetesen az igazgató is értesült az előző heti eseményekről, és egy kis meglepetéssel igyekezett kedveskedni nekem.

 

Mivel szerinte már úgyis jártas vagyok a pincében és már elég rég volt ott kitakarítva, ezért ma délután ez a kellemes időtöltés vár rám.

 

Most azonban elhatároztam, hogyha már lent leszek, kicsit érdekesebbé fogom tenni a büntetésemet. Amikor az igazgatói irodában voltam és ő kiment beszélni egy tanárral, szétnéztem.

 

Nem kellett a megérzéseimben csalódnom. A szoba egyik sarkában lévő kis fiókos szekrényben megtaláltam a pince kulcsait. Ahogy elnéztem, nem igazán használják őket, mivel a főkulcs teljesen máshol volt és ezek nagyon porosak voltak.

 

A kulcsokat zsebrevágtam, épp időben, mert az igazgató néhány pillanat múlva visszatért. A takarítást végül holnap délutánra tette, mivel ma nem tudna rám felügyelni. Ezzel utamra is engedett.

 

Az osztályban elmeséltem Uzzurnak, hogy mire készülök, ő pedig lelkesen támogatta az ötletet. Úgy beszéltük meg, hogy a büntetésem után, estefele bemegyünk a pincébe és szétnézünk kicsit a zárt ajtók mögött.

Megosztás a facebookon