A mai órákat alig bírtuk végigülni, minden szünetben a közelgő büntetésemet és az utána beütemezett felfedezőutunkat beszéltük meg.

 

Még a hajózás tanár sem tudta elrontani a kedvemet, bár azt igazán nem állíthatom, hogy nem próbálkozott volna.

 

Végre, az utolsó óra végén, elindultam az igazgatói irodába jelentkezni a büntetésemre. Számításom szerint olyan este 8-9 fele végzek és majd tíz fele lemegyünk újra.

 

Maga a takarítás nagyon unalmas volt, hiszen az igazgató le se vette a szemét rólam, de közben sikerült pár ajtót kilesnem, amiket majd meg fogunk látogatni.

 

A percek olyan lassan teltek, bármennyire is igyekesztem, lassan haladt a munka. Már el is felejtettem, hogy milyen hatalmas ez a pince.

 

Mikor végeztem, úgy éreztem, azonnal összeesek. Nagy nehezen felvánszorogtam az emeletre, lezuttyantam az ágyra és behunytam a szemem.

 

Uzzur már nagyon indulni akart, de kértem tőle fél óra pihenést. Végül összeszedem magam és elindultunk.

 

Amikor a pince bejáratához értünk, akkor jutott eszembe, hogy a legfontosabbat elfelejtettem: a pince bejáratának a kulcsát. Mondjuk az végig az igazgató kezében volt, így nehéz lett volna ellopni.

 

Végül nagy nehezen átmásztunk a kerítésen (most nem vertünk le semmit) és belopóztunk. A kis lámpánk fényében a hatalmas csarnok most még kísértetiesebb volt.

 

Egy kis mászkálás után megálltunk egy poros ajtó előtt, amelyik tele volt domborművekkel. Elővettem a kulcsokat és elkezdtem próbálgatni őket.

 

Úgy az ötödik kulcs után megtaláltuk a megfelelőt. A zár csikorogva adta meg magát. Szerintem már évtizedek óta nem nyitották ki.

 

A helység nagyon kísértetiesnek tünt. Tele volt pókhálóval és a por már nagyon vastagon állt a padlón. Egy lábnyomot sem láttam.

 

A szoba nem volt túl nagy, körülbelül 6 méter hosszú és 4 méter széles. Középen egy hatalmas, kőből faragott asztalszerűség állt.

 

Amikor közelebb léptünk, rájöttünk, hogy ez nem is asztal, hanem egy oltár. Vajon kié lehet? Az oltár négy sarkában egy-egy gyertyatartó volt.

 

Uzzur mesélte, hogy ha gyertyákat rakunk oda, akkor talán megidézhetjük az oltárban lakozó istenséget és ha szerencsénk van, talán meg is fog jutalmazni, hiszen nem úgy tünt, mintha túl sokan foglalkoznának mostanában vele.

 

A többi szoba üres volt, vagy csak szemét volt benne. Sajnos ennél többre számítottam, lehet hogy van néhány titkos járat, amit nem találtunk?

 

Mindenesetre elhatároztuk, hogy a gyertyás dolgot holnap ki fogjuk próbálni, hátha szerencsénk lesz.

 

Megosztás a facebookon