Az éjjel épp hogy felértünk a szobánkba és felvettük a pizsmánkat, óriási zsivaj lepte el az iskolát.

 

A folyosón mindenki szaladgált és kiabált, olyan zűrzavar volt, mint a kikötőben amikor egy nagy kereskedőhajó érkezik.

 

Mi persze tudtuk az egésznek az okát. Hogy ne legyünk gyanúsak, mi is kinéztünk és kérdezősködni kezdtünk.

 

Az egyik tanár (nem tudom a nevét, mivel nem tanít minket), visszaparancsolt mindenkit a szobájába és azt mondta, hogy zárkozzunk be.

 

Ezután kicsit halkult a zaj, de alattunk még mindig nagy volt a sürgés-forgás. Kezdtem nagyon beijedni és ahogy láttam, Uzzur sem érezte túl fényesen magát.

 

Hajnaltájt kopogtattak az ajtón. Először nem mertünk ajtót nyitni, de meghallottuk a legendák tanárunk hangját. A tanár azt mondta, lekísér minket az udvarra, öltözzünk fel gyorsan.

 

Amikor egy csapat diákkal végigvonultunk a folyosókon, láttuk, hogy más tanárok is hasonló csoportokat vezetnek.

 

Lent már több osztály is összegyűlt, az álmos diákok egymást kérdezgették a történtekről, de senki sem tudott semmit. Rajtunk kívül persze, de mi mélyen hallgattunk.

 

Miután mindenki kijött az iskolából, a tanárok vezetésével elindultuk a város felé. Az úton csatlakozott hozzánk pár katona is, akik újabb súgdolózásra adtak okot.

 

A városba érve a kaput gondosan bezárták utánunk és ahogy láttam, az őrséget is megkettőzték. Minden szem az iskolát figyelte idegesen.

 

Mivel Uzzur és én tudtuk, hogy miről van szó, aggódás helyett inkább a kikötőbe mentünk. A nap első sugaraiban talán még szebb volt a tenger, mint máskor.

 

Az öbölben két hajó ringatózott csendesen a hullámok ritmusaira. A környék békés és csendes volt, éppen az ellentéte az eddigi óráknak.

 

Ahogy ott ültünk, Uzzurral megbeszéltük a dolgokat. Amióta megidéztük azt a vaalmit a pincében, még nem volt alkalmunk rendesen elbeszélgetni.

 

Uzzur elmondta, hogy az oltár valószínűleg egy régi hadi istenségé lehet, aki nem örült túlságosan annak, hogy megzavartuk. Reméljük a tanárok meg tudják majd fékezni, mert különben szétrombolhatja az egész iskolát, de még a várost is.

 

Nem gondoltam volna, hogy ekkora baj lesz a mi kis felfedező utunkból. Remélem senki sem fog rájönni, hogy mi voltunk! A gyertyáink ott maradtak, de talán végigégtek és nem hagytak nyomot.

 

Eléggé bepánikoltam, Uzzurnak időbe telt, amíg le tudott nyugtatni. Utána azt javasolta, hogy menjünk és keressük meg a többieket, nehogy gyanúba keveredjünk.

 

Hamarosan meg is találtuk őket az egyik fogadóban. Már értesültek arról, hogy mi történt az éjjel és épp azt találgatták, hogy vajon ki engedte szabadon az istenséget.

 

Sok képtelen teóriát is hallottunk. Volt aki azt mondta, hogy a világvége közeledik, míg mások szerint az ősi varázslóváros bosszúja lehet.

 

Kissé megnyugodtam, amikor rájöttem, hogy senki sem gyanúsít minket. Remélem hamarosan helyreáll a rend.

Megosztás a facebookon