Ma végre ki tudtam aludni magam. Már péntek délután hazaértem, alig szóltam pár szót a szüleimnek és azonnal az ágyba zuhantam.

 

Már közel dél volt, amikor felébredtem. Amikor a konyhába mentem ebédelni, feltünt, hogy a szüleim szokatlanul csendesek ma.

 

Apám néhányszor megkérdezte tőlem, komoly arccal, hogy tudok-e valamit az iskolai eseményekről, de csak annyit mondtam neki, amit mindenki tudott.

 

Elmagyaráztam neki, hogy egy ilyen démont csak egy nagy hatalmú varázsló lenne képes megídézni, és hogy nem értem miért gyanusít engem.

 

Erre kissé megnyugodott, de láttam rajta, hogy még mindig gyanúsan méreget.

 

Délután átmentem Uzzurhoz és megtudtam, hogy őt is kérdezgették. Szerencsére a nagyapja titokban tanította meg őt a rituálékra, így a szülei nem sejtenek semmit.

 

Igaz, ez még nem akadályozta meg őket abban, hogy kikérdezzék, és hogy azzal fenyegessék, hogy kicsapják ha mégis köze volt a dolgokhoz.

 

Azért örülök, hogy megúsztuk, hiszen sokkal rosszabbul is végződhetett volna az egész.

Megosztás a facebookon