Reggelre már teljesen megnyugodtam és biztos voltam benne, hogy semmi gondunk sem lehet az iskolai szellemidézésből.

 

Csak a templom felé vezető úton jutott eszembe, hogy Godafreh papnak biztosan lesz ehhez pár, korántsem kedves szava.

 

Nem kellett csalódnom az öreg Goddypapában.

 

A mai istentisztelet különleges volt, ugyanis a sótlan duma előtt egy kis színdarab is volt, amiben egy megidézett démon kiszakította egy ember szívét és megette.

 

Szó mi szó, igencsak látványos produkció volt, még ha nem is volt teljességgel hiteles.

 

A bemutató után Godafreh prezentációja következett, amiben előadta, hogy az így megidézett sötét lelkek mikre képesek.

 

Ha nem láttam volna az iskola pincéjében a megjelent harci istenséget, akkor akár unalmasnak is tünt volna az egész, viszont így igencsak feszengtem a padban.

 

Szerencsére apámat nagyon lekötötte a pap beszéde, így nem vett észre semmit az egészből. Uzzurral váltottunk pár sokatmondó pillantást.

 

Őt elnézve rájötem, hogy a papunk, szokása szerint, megint fején találta a szöget. Alig vártam, hogy végetérjen a beszéde és kint beszélhessek a barátommal.

 

Mivel ez nem jött össze, mert az ő szülei hamarabb elmentek, délután meglátogattam őt és akkor volt időnk nyugodtan kitárgyalni mindent.

 

Mint kiderült, az életünket az amulettnek köszönhetjük, amely elnyelte a démon támadásának az erejét., különben apró darabokra szaggatott volna minket.

 

Tényleg óriási szerencsénk volt, főleg hogy az iskolában sem lett senkinek baja, pedig könnyen megsérülhettek volna többen is.

 

Megfogadtuk, hogy soha többé nem megyünk a pince környékére. Valószínűleg az igazgató sem fog többé odaküldeni minket, így nem lesz nehéz megtartanunk a fogadalmunkat.

Megosztás a facebookon