Még szerencse, hogy csak évente kétszer egy-egy hétig kell vizsgázni, mert nem igazán bírom ezt a hajtást. Tudom, tudom, hamarabb kellett volna nekikezdeni a tanulásnak, de hát kinek van erre ideje?

 

Az Idegen Termékek vizsga szórakoztató volt, mivel tíz idegen tárgyról kellett meghatározni, hogy mire valók és hogy honnan származnak.

 

Az Alkudozás Művészete órán minél olcsóbban kellett megszereznünk az árúkat. Ez elég jól megy, bár máskor még jobban sikerült, csak már annyira ki voltam merülve, hogy nem tudtam rendesen odafigyelni.

 

A Matematika vizsgát már hétfőn megírtuk, így egy óra szünetünk volt, így egy kicsit átnéztük a következő órák anyagát.

 

A Hajógyártás Történetében az ősi ladikokról kellett írni. Azt hiszem a régi csomózási technikákat kicsit összekevertem, de remélem nem lesz nagy baj belőle.

 

Az Idegen Fajok Ismeretében a Ratkákról kellett esszét készítenünk. Ők voltak számomra a legérdekesebbek, hiszen csak fűvet és levelekt esznek, miközben szinte megszólalásig hasonlítanak az emberekre. Megszólalásig, mivel a hangjuk elképesztően vékony, mintha cincognának.

 

A Helyi Legendák és Mítoszok órát vártam a legjobban. A tanárunk nagy mesemondó és mindig is szerettem hallgatni a történeteit. Most nekünk kellett mesélnünk egy régi történetet. Én a varázslóvárosról írtam.

 

Az Időjárás vizsgánkat kint tartottuk az udvaron. Itt az égen lévő felhők típúsát kellett meghatároznunk, megnevezve és lerajzolva mindegyik fajtát.

 

Az óra után még egy kicsit kint maradtunk sétálni, de a hűvös idő miatt nem nyújtottuk túl hosszúra. Fent a szobában az utolsó vizsganapunkra készültünk.

Megosztás a facebookon