Olyan szépet álmodtam! Erytával sétáltunk Isedel éjszakai díszvilágítású utcáin. Nagyon hiányzik nekem az a lány!

 

Na, de hamar visszatértem a valóságba, mivel tíz perccel tovább aludtam, mint kellene, ezért versenytempóban öltöztem fel és reggeliztem, majd irány a templom.

 

Útközben az álmomon és a tegnapi látványosságokon jár az eszem. Szerintem nagyon vigyoroghattam, mert a húgom vetett rám pár sértődött pillantást, mivel őt nem engedték el a városba, mondván, hogy még túl kicsi ehhez.

 

A templomban már várt ránk a mi „kedves” Godafreh papunk, aki egy újabb unalmas délelőttel ajándékozott meg minket.

 

Miközben igyekeztem nem elaludni a beszéde alatt, volt időm egy kicsit szétnézni az épületben. Már évek óta csodálom ezeket a szobrokat és domborműveket és annyira megszoktam őket, hogy már szinte fel sem tűnnek.

 

Viszont a pénteki kódexfejtésem után egyre érdekesebeknek találtam őket. Ahogy jobban tanulmányoztam a körülöttem feltáruló látványt, észrevettem, hogy itt van minden dísz, amit a régi könyv említ!

 

Próbáltam jelezni Uzzurnak, de ő már félálomban volt és nem értette, amit hadonásztam neki. Az istentisztelet végén, amikor kifelé igyekeztünk, elkaptam a ruhája újját és elmeséltem neki a felfedezésemet.

 

Miután ő is rendesen körülnézett, elismerően bólogatott és azt mondta, hogy tényleg nagy eséllyel ez lehet a titkos sír helye.

 

Te jó ég, évek óta az ősi király sírja előtt mentem el és megcsak fel sem tűnt! Na, majd egyszer, amikor Goddy papunk nem lesz it, muszáj lesz megnézni közelebbről!

Megosztás a facebookon