Miután jól kialudtam maga, az első dolog amitmegláttam, a tegnap talált érme volt. Mivel még mindig nem tudom mi lehet, ezér gyorsan felöltöztem, reggeliztem és meglátogattam Uzzurt.

 

Bár konkrét megoldást nem reméltem tőle, az ő logikájával biztosan fog találni valami kiindulópontot, amin tovább kutakodhatunk.

 

Uzzur is érdekesnek találta az érmet és amikor elmeséltem neki, amit anyukám mondott, adott rögtön egy jó ötletett.

 

Mivel anyukám mesélte, hogy régen játszott vele, világos, hogy az ő szülei tudhatnak valamit. Sajnos a nagymamám már meghalt, de nagyapám itt lakik a faluban, nem messze tőlünk.

 

Holnap meg is fogom látogatni őt. A délutánt jól átbeszélgettük Uzzurral, aki mesélte, hogy az anyukája nagyon örült annak a képkeretnek, amit még az Isedeli vásáron vett neki.

 

Azon a vásáron jó sok mindent vettünk, főleg finomságokat, így egy ideig nem fogunk éhezni, ha valami édességre vágyunk. Mindkettőnknek egy fél ládányi van még tartalékba.

 

Rágcsálás közben természetesen megpróbáltuk kitalálni, hogy vajon miféle érme került a kezünkbe, de sajnos semmiféle jel vagy szimbólum sem volt rajta.

 

Ha legalább egy évszám, vagy valami írás lett volna, akkor sokkal könyebb dolgunk lenne. Remélem nagyapó megfejti majd nekünk ezt a titkot.

Megosztás a facebookon