Reggeli után azonnal felöltöztem (jól be kellett bugyolálnom magam, igencsak hideg van már kint) és nekiindultam megkeresni Uzzur barátomat.

 

Ő is izgalmasnak tartotta az érme történetét. Miután elmeséltem neki mindent, amit tudtam, megpróbáltuk kitalálni, hogy vajon merrefele lehetnek ilyen sárkányok.

 

Igaz, hogy a Sárkányológia tanárunk azt mondta, hogy ezek a sárkányok már rég kihaltak, szerintünk még valahol a magas hegyek barlangjaiban talán még élhetnek eféle állatok.

 

A nap többi része azzal telt, hogy arról képzelődtünk, vajon mit csinálhatnánk, ha egy ilyen sárkányt meg tudnánk szelídíteni.

 

Először csak kis dolgokkal kezdtük, hogy elvinnénk az iskolába, ő vigyázna ránk, esetleg elvinne a faluba, hogy ne szekerezzünk.

 

Késöbb már igencsak belemelegedtünk a témába és már Isedel város vezetői akartunk lenni, sőt, az egész országé.

 

De nem álltunk meg itt, még több sárkányt akartunk megszelidíteni, hogy azután az egész világ urai lehessünk. Természetesen igazságos és kedves uralkodók lennénk és senki sem merne ellentmondani nekünk, hiszen több száz sárkányunk lenne!

Megosztás a facebookon