Ma reggel boldogan és izgatottan haladtam az iskola irányába. A belső zsebemben ott lapultak Godafreh papunk gyerekkori csíntalanságainak a fényképei.

 

Alig vártam, hogy lássam mit fognak szólni hozzájuk a többiek. Uzzurnak sem árultam el egyelőre a titkomat, nem akartam, hogy bárkinek is szóljon erről.

 

A rúnák órát alig bírtam végigülni, már mindenkinek el akartam újságolni a nagy felfedezésemet. A percek nagyon lassan teltek.

 

Végül elérkezett a várva-várt szünet,amikor végre kitálalhatam. A képeknek nagy sikerük volt, mindenki látni akarta Goddy cselekedeteit.

 

A sárkányológia órán is folyamatosan gazdát cseréltek a képek és alig bírtuk visszafogni a vihogást. A földrajz óra után a képek már az egész emeleten elterjedtek, délután már minden diák látta őket.

 

Nehéz volt összeszedni a képeket, hiszen mindenki meg akart volna tartani egyet-egyet, de végül hiánytalanul meglettek.

 

Szerintem a héten lemásoltatom Dlikosinikával őket, hogy megmaradjon az albumoba, utána pedig diszkréten visszacsempészem, ha újból egyedül maradok a templomba.

Megosztás a facebookon