Nincs kedvem ma felkelni az ágyból. Hiába próbált meg Uzzur erővel kirángatni, mondván, hogy mindjárt kezdődnek az órák, megmondam neki, hogy beteg vagyok és ma nem megyek le.

 

Olyan tíz óra fele azért nagy nehezen kikászálódtam, felöltöztem, de valahogy még mindig nem akartam órákra menni.

 

Minek mennék? Hiszen úgyis el akarnak tanácsolni. Akkor meg miért erőltessem magam a tanulással?

 

Jó, tényleg nem volt túl szép ellopni a pap képeit, de ez csak egy kis csíny volt, nem kell annyira felfújni. Honnan tudhattam, hogy pont akkor akarja átrendezni a régi emlékeit?

 

Lehet, hogy a legjobb az lesz, ha egy időre eltűnök Godafreh és apám szeme elől. Ha nem látnak egy-két hónapig, biztosan majd megenyhűlnek.

 

Ezzel az elhatározással végigosontam a lépcsőkön, egyenesen a hátsó udvarhoz, ahol van a kerítésen egy rés. Óvatosan kibújtam és a kikötő felé vettem az irányt.

 

Reméltem, hogy találok ott egy halászhajót, ahol egy időre meghúzhatom magam. Szerencsém volt, pont akkor futott be egy ilyen ladik.

 

Azonnal odamentem, megkerestem a kapitányt és munkára jelentkeztem. A kapitány végigmért, majd megkérdezte, hogy mihez értek.

 

Bár elég sok mindent tudok abból, ami egy matrózélethez kell, gyakorlatom sajnos egy csepp sincs. Ezt azért szégyeltem elmondani, ezért azt lódítottam, hogy két évig dolgoztam egy ilyen hajón.

 

A baj akkor kezdődött, amikor megkérdezte a másik hajó nevét. Sajnos egy halászhajót sem ismerek névről, ezért kitaláltam egyet. Láttam a kapitány arcán, hogy nem hisz nekem.

 

Szólni nem szólt, csak odarakott engem kötelet csomózni. Elég bénán ment a dolog, ezt ő is elég hamar észrevette, ezért átrakott a vitorlákhoz.

 

Bár a fővitorlát az orrvitorlától meg tudom különböztetni, fogalmam sincs arról, hogy hol kell leereszteni az egyiket és hol kell megfeszíteni a másikat.

 

Mivel itt sem váltam be, a kapitány elkérte az irataimat. Mivel az nem volt nálam, ezért először illedelmesen, majd durvábban kiutasított a hajóról.

 

Miután elegánsan koppantam a moló deszkáin, már tisztában voltam azzal, hogy a hétvégémet a templom egyik sötét pincéjében fogom tölteni.

Megosztás a facebookon