Már csak egy nap van hétvégéig. Az éjjel aludni sem tudtam, a fejemben ezer és ezer rémkép cikázott.

 

A szünetekben vágyakozva néztem az ablakon túl elterülő határtalan tengert és a sok sirályt, akik egymást kergetve vadásztak a halakra.

 

Irigylem őket, hiszen nekik nincs semmi problémájuk. Őket nem várja a hétvégén egy morcos és humortalan pap, aki lehet hogy meg fogja kínozni egy nyirkos pincében.

 

Ők teljesen szabadok, boldogok, egyetlen gondjuk, hogy elég halat találjanak maguknak vacsorára, ami itt a kikötőben nem olyan nehéz dolog, hiszen még a halászhajókról is szoktak lopni a bátrabbak.

 

Ezenkívül még repülni is tudnak. Nem kell órákat szekerezniük a város és a falu között, hanem egyszerűen szárnyrakellnek és pár perc múlva már le is szállnak a célnál.

 

Írtam is egy verset róluk:

 

Szállni

 

Száll a sok fehér sirály,

Fent minden nagyon király,

A széllel eggyé vállni,

A Nappal együtt hálni.

 

Nézem, ahogy szárnyalnak,

Földtől elrugaszkodnak,

Itthagynak mindent mi volt,

Mibe bármi rossz hatolt.

 

Fel, csak fel, vár az égbolt,

Ahol rossz még sose volt,

Szüntelen a boldogság,

Nem járja át gonoszság.

 

Felhők felett süt a Nap,

Csendben magához hivat,

A Nap mellett élni jó,

Nem köt semmilyen béklyó!

 

Jó is lenne velük együtt repkedni. Biztosan jó messzire repülnék, felfedeznék új országokat, ahol nincsenek Godafrehek, akik mindentől felháborodnak és mindig csak büntetni akarnak.

Megosztás a facebookon