Igazam volt. Az osztálytársaim elszörnyedve hallgatták a beszámolómat a tegnapi eseményekről. Ami csak tetézte a bajt, hogy a hét végéig volt csak időnk megmenteni a klubházat.

 

Sokan az ökleiket rázogatva fejezték ki nemtetszésüket, miközben azt tervezgették, hogy miként fognak bosszút állni ezért a tegnapi fickón.

 

Egyesek felakasztanák őt a klubházunk elé, mások elevenen nyúznák meg, míg egy másik tábor bevinné őt a tenger közepére, hogy valamelyik szörny vacsorája legyen.

 

A Sárkányológia és az Idegen Fajok Ismerete órák is tökéletes indokot szolgáltattak arra, hogy az illetőt különféle élőlények ebédlőasztalán lássák, többféle módon elkészítve.

 

A baj az volt, hogy mindenkinek volt valami javaslata azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene tennünk, viszont egy igazán használható megoldást sem találtunk.

 

Délután a szobánkban folytattuk az eszmecserét, de sajnos itt sem jutottunk többre. Bár a dühösebb osztálytársak is lehígadtak, használható ötlet mégsem született.

 

Ekkor egy hírtelen gondolattól vezérelve meglátogattam a Legendák tanárt, remélve, hogy ő talán tudna nekünk segíteni.

 

Nem is kellett csalódnom benne. Úgy öt percbe sem telt, ő máris készen állt a tökéletes tervvel. Azt mondta, hogy ha megvásárolnánk azt a földet, akkor tudnánk szerezni építkezési engedélyt is a házra.

 

Szerinte nem gond, ha már megépült a ház, maximum javítunk rajta, ha az ellenőrzés során felmerül valami gond. Holnap be is fog menni a városba, hogy elintézze.

 

Ezt meghallva össze is hívtam a kupaktanácsot és elmeséltem a többieknek is a legújabb fejleményeket. Elhatároztuk, hogy a pénz egy részét mi fogjuk összegyűjteni, hiszen mégiscsak a mi klubházunkról van szó.

Hétfőn meg is tudjuk majd az eredményt, addig csak imádkozni tudunk, hátha az istenek megszánnak minket.

Megosztás a facebookon