Ma reggel sokkal korábban ébredtem mint szoktam, ugyanis fogadnom kellett az első klubházi csapatot.
Bár a nap még nem kelt fel, a falu végén már ott várakozott kilenc ember. Állítólag a tízedik is úton volt, ezért várakoznunk kellett kicsit.
Hát, nem tudom, hogy melyik úton volt az illető, de egy órányi váarkozás után végül kijelentettem, hogy nem álldogálunk tovább és elindultunk a templom irányába.
Útközben felvilágosítottam a csapatot, hogy ha lehet ne üljön mindenki egy helyre, mert az nagyon feltűnő lesz.
A mi falunk elég kicsit, ezért minden idegent észrevesznek, főleg, ha kilenc ember jelenik meg egyszerre, akik ismerik is egymást.
Nem volt kedvem magyarázkodni, ezért úgy beszéltük meg, hogy pár percnyi különbséggel menjenek be és más-más helyre üljenek le.
A tervem sikerült, Godafreh papunk nem vette észre, vagy csak nem mutatta, hogy feltünt volna neki, hogy új arcok is vannak a templomban.
Ezenkívül egy másik, számomra megmagyarázhatatlan dolog történt: a pap bocsánatot kért tőlem. Sőt, nem csak hogy elnézést kért, de mindenki előtt meg is dicsért!
Lehet, hogy valami alternatív világba csöppentem alvás közben? Vagy még mindig álmodom? Nem tudom, de azért jól esett a dolog.
Az istentisztelet után a falu szélén újból összegyűlt a csapat, mostmár Uzzur is velünk tartott. Miután mindenki elmondta a véleményét a láttottakról, elbúcsúztunk.
Otthon a tegnapi kellemes hangulat fogadott. Meg tudnám ezt szokni!
Megosztás a facebookon