Február 19. Vasárnap

Ma reggel a templomba menet végre összefutottam Uzzurral. Ahogy látom újra a régi vidám fickó. Ezt már szeretem.

 

Bent egymás mellé ültünk, hogy nyugodtan meg tudjuk beszélni a saját dolgainkat. Mivel Godafreh most kivételesen nem haragudott ránk semmiért, ezért nem vette észre.

 

Bár apám néhányszor hátrafordult hozzánk és elég csúnyán nézett, de nem szólt semmit, így nyugodtan tudtunk beszélgetni.

 

Uzzurnak már rengeteg terve volt arra, hogy miket fog mondani ha találkozik Seyezaraval. Irigylem őt, nagyon jó a fantáziája.

 

Én egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy vajon mit fogok tenni, ha végre rátalálok arra a lányra, aki a levelet küldte nekem.

 

Szerintem csak hápognék és dadognék, ahogy Eryta előtt is tettem. Az nagyon kellemetlen volt, szóval tényleg ki kéne találnom valamit.

 

Szerintem a legjobb lesz, ha lazán viselkedem és reménykedem abban, hogy nem jutott el hozzá az a hír, miszerint mindenkit végigkérdeztem miatta.

 

Vajon kiábrándult belőlem, ha megtudta, hogy ennyire kíváncsiskodom? Vagy talán aranyosnak tartja? Remélem az utóbbi.

 

Uzzur megnyugtatott, hogy a lányok általában szeretik, ha érdeklődnek utánuk, tehát emiatt ne aggódjak. Legyen igaza!

 

Eszembe jutott az is, hogy lehet hogy a faluból írt nekem egy lány, ezért bent a templomban végignéztem mindenkin, de senki sem foglalkozott velem, szóval mégiscsak valaki a suliból lehet.

 

Ó, legyen már vége ennek a bizonytalanságnak!

Ajánló
Kommentek
  1. Én