Ma végre nyugodtabban ébredtem. Az álmaim már korántsem voltak annyira ijesztőek, mint az előző éjszakákon.

 

Bár még most is megízzadtam éjjel, de már nem gyötörtek a Pokol és az Örök Labirintus rémképei. Végre mosolyogva tudtam ébredni.

 

Az osztályban páran megkérdezték, hogy mi volt velem, hova tűntem, de azt mondtam nekik, hogy beteg voltam és kénytelen voltam két napig ágyban feküdni.

 

Az emberek többsége megelégedett ezzel a magyarázattal és meg is jegyezték néhányan, hogy kicsit sápadt vagyok még.

 

Viszont Yoldana nagyon furcsán nézett rám. Az egyik szünetben óvatosan meg is kérdezte, hogy beteljesült-e valami azokból az álmaimból.

 

Azt válaszoltam neki, hogy szerencsére nem, viszont ha mégis valami veszély fenyegetne, van egy kiválló búvóhelyem.

 

Azért azt javasolta nekem, hogy keressem fel a vásáron az anyukáját és vásároljak egy amulettet, ami majd megvéd engem minden átoktól.

 

Nem is rossz ötlet. Az órák után el is mentem a városba. Egy kis keresgélés után rátaláltam Yoldana anyukájának az asztalára.

 

Tele volt mindenféle illatos gyertyákkal, féldrágakövekkel és nem utolsósorban amulettekkel. Elmondtam neki, hogy egy átkok elleni amulettre lenne szükségem.

 

Pár perc múlva már vagy tízféle amulettet rakott elém. Végül egy világoskéket választottam ki és azonnal a nyakamba is akasztottam.

 

A szobában megmutattam Uzzurnak is az új szerzeményemet. Tetszett neki.

Megosztás a facebookon