Szegény Uzzur. Sajnálom, hogy ilyen nehéz neki beszélnie a lánnyal. Eddig mégsosem beszélt lányokkal, ezért nem csoda, hogy izgul.

 

Kitaláltam hát, hogy írok egy verset, amit aztán odaadhat Seyazarának, hátha így könnyebben fog menni neki.

 

Nekem legalábbis sokat segített Erytánál. Igaz, hogy visszautasított, de legalább nem izgultam annyira, mintha csak símán beszélnem kellett volna vele.

 

Uzzurnak tetszett az ötlet, így nekifogtam. Ez lett belőle:

 

Tán selyemszálak lengenek,

És csiklandoznak engemet?

Érintésük olyan puha,

Mint égi, angyali ruha.

 

Bár lehet,hogy aranyfonat,

Mi érinti vállaimat,

Hasonloan csillog felém,

Fénye örömet hoz belém.

 

Nézem csodálatos haját,

Feledem a világ baját,

Hiszen ez gyönyörű látvány,

Olyan, mint egy szépség bálvány.

 

Végigsimitom kezemmel,

Lassan, lecsukódott szemmel,

Jó érzés Őt érintenem,

Mindennél jobban szeretem.

 

Hajának az érintése,

Szélben való lebegése,

Csodás dolgok e világon,

Ha ránézek, mást nem látok!

 

Remélem tetszeni fog Seyezaranák, mivel rá gondoltam, miközben ezt averset írtam, tehát szívből jött.

 

Holnap oda fogja adni neki Uzzur, és majd kiderül, hogy mire megy vele. Remélem tetszeni fog a lánynak a vers.

Megosztás a facebookon