Fél éjszaka nem bírtam aludni. Olyan ideges voltam Seyezarara, hogy azt nehéz szavakba önteni.

 

Miután szegény Uzzur minden bátorságát összeszedte, hogy beszéljen vele, ő csak úgy egyszerűen lepatintja?

 

Hát mégis hogy képzeli ezt? Legalább egy esélyt adhatna neki, hiszen még egy ilyen rendes srácot biztosan nem talál.

 

Már előre félek, hogy vajon milyen alak tetszik neki. Gondolom valami Cyran féle bájgúnár, akivel Eryta is összejött.

 

Manapság úgy látszik az a menő, ha valaki egy jelemtelen senki. Az kell a lányoknak, hiába adod ki nekik a lelküket!

 

Szerintem a versem nagyon jól sikerült, igazán adhatna Seyezara neki egy esélyt! Ha jobban megismeri a barátomat, akkor tuti vele marad.

 

Bárcsak Eryta is adott volna nekem egy esélyt, talán az életem is más lenne most. Ezen annyira elbambultam, hogy a tanárok is észrevették.

 

A Csillagok Ismeretén háromszor is rám kellett szólni, mire reagáltam az egyik kérdésre, de a Tengeri Szörnyek óra még rosszabb volt.

 

Hogy pontosan idézzem a tanárt: "Ha most beséltálna aterembe egy kifejlett Bádogvágó szörny (aki az éles csápjaival vágja szét még a hadihajók páncélját is), kedves Magrador osztálytársatok arra sem ébredne fel."

 

Szerintem ebben nem volt igaza, mivel amikor a többiek elkezdtek nevetni, akkor én is magamhoz tértem, utána pedig az lett a szórakozás tárgya, ahogy mindenkit kérdezgettem arról, hogy mi volt olyan vicces.

 

Délután még beszélgettünk kicsit Uzzurral. Szegényke még mindig elég ramatyul van, ezért elhatároztam, hogy holnap beszélek Seyezaraval.

 

Megosztás a facebookon