Egy újabb álmatlan éjszakán vagyon túl. Seyezara itt lakik, a mi falunkban! Ezt sosem gondoltam volna.

 

Amikor megláttam őt még az év elején, azt hittem, hogy ilyen tündérek csak a főváros környékén laknak.

 

Most pedig kiderült, hogy egy távoli, névtelen falucskában is lehet angyalokat találni. Nem semmi!

 

Amikor a templom fele mentünk, észrevettem egyszőke hajkoronát nem sokkal előttem. Vajon ez Seyezara lehet?

 

Kicsit előre siettem, de nem mertem megszólítani. Amint ott mögötte lépkedtem, igyekezve, hogy az arcát is lássam, Uzzurral találkoztam.

 

Ő egy oldalsó utcából jött, így nem vette észre, hogy kit követek, én pedig megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy ne is lássa meg.

 

Sikerült annyira lelassítani, hogy Seyezara kikerült a képből, de utána elgondolkoztam azon, hogy ez kissé feleslege,s hiszen a templomban úgyis meg fogja látni őt.

 

De legalább a barátom nem látta, hogy kinek a nyomában loholok és végülis ez is egy eredmény. Még mindig nem tudom, hogyan fogom tálalni neki a dolgot.

 

Végül, amikor beértünk, Uzzur megrángatta a kabátom úját és mutogatni kezdett. Alig tudtam lefogni a kezét és pisszegni neki, hogy hagyja már abba.

 

Nehéz volt meglepettnek tünnöm, de úgy látszik Uzzur nem foglalkozott velem, a figyelmét inkább a lányra összpontosította.

 

Azt mondta,hogy az istentisztelet után majd beszélni akar vele és megkért, hogy kísérjem el. Én morgomgtam neki valamit, hogy most nem érek rá, de kérlelni kezdett.

 

Nem akarok vele veszekedni, de nem is akartam megbántani őt. Tudtam, hogy nagyon megharagudna rám, ha kiderülne, hogy én tetszem Seyezaranak.

 

Ezért, amikor véget ért az esemény, gyorsan kisurrantam a templomból és igyekeztem minél gyorsabban hazajutni.

Megosztás a facebookon