Már annyira "hiányzott" nekem ez a kora reggeli zötykölődés. Ahogy látom, Uzzur sem igazán élvezi a dolgot, nemis beszélgettünk sokat útközben.

 

Késöbb, az órák alatt elmesélte, hogy sikerült beszélnie pár szót Seyezaraval és azt mondta, hogy ott lakik a faluban.

 

Én igyekeztem csodálkozó arcot vágni, nem akartam elárulni neki, hogy már tudok erről. Utálok hazudni neki, de nem akarom megbántani őt.

 

Tisztában vagyok azzal, hogy mit érez a lány iránt, ezért nagyon óvatosnak kell lennem vele. Valamikor be kell vallanom neki a dolgot, de még nem tudom hogyan tegyem meg.

 

Finoman, apránként kellene csepegtetnem neki a dolgot. Megpróbálkoztam azzal, hogy Seyezaranak talán tényleg valami rendes srác tetszik.

 

Sajnos ez nem volt hatásos, mivel Uzzur ezen rögtön felhördült, mondván, hogy nem hiszi, biztosan valamelyik beképzelt ökör lesz az.

 

Hát, a beképzeltet kikérem magamnak, az ökröt viszont kénytelen vagyok elfogadni magamról. Képzelem, mit fog szólni, ha kitudódik a dolog.

 

Pont a Hajózás óra előtt, a szünetben, egy lány odajött hozzám és félrevont, majd egy levélkét nyomott a markomba.

 

Uzzur épp bent volt az osztályban, aminek nagyon örülök, mivel a levél Seyezaratól érkezett. Az írta, hogy az órák után találkozni akar velem.

 

Ettől annyira zavarba jöttem, hogy a Hajózás órát szinte végigdadogtam, a tanárunk legnagyobb megelégedésére. Szerencsére nem lett belőle rossz jegy,csak egy fekete pont.

 

Nem baj, na, ennyi igazán belefér. Kíváncsi vagyok, mit akar ez a lány tőlem. Valahogy ki kell surrannom a szobából, Uzzurnak nem szabad észrevennie.

 

Szerencsére a barátom olyan fáradt volt, hogy szinte azonnal elaludt, így nem volt gond kiosonni. A második emeleten találkoztam Seyezaraval is.

 

Elmentünk sétálni egy kicsit, javasoltam, hogy látogassuk meg a klubházat, ott nyugodtan beszélgethetünk, nem zavar minket senki.

 

Így is történt. Seyezaranak nagyon tetszett a felújított klubház, főleg miután elmeséltem neki az egész történetét, kezdve a vulkánkitöréssel, egészen addig, amíg a ház végleg a miénk nem lett, hála a Legendák tanárunknak.

 

Ahogy ott ültünk egymás mellett a kanapén, éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben dobog, de igyekeztem a sok beszéddel leplezni a dolgot.

 

De, mikor kifogytam a témákból, már nehezen tudtam uralni az izgalmamat. Ahogy láttam, Seyezara is így volt ezzel, ez kicsit megnyugtatott.

 

Úgy látszik, a lányok is izgulnak ilyen helyzetekben, pedig eddig azt hittem, hogy csak a fiúknál van ez igy. Óvatosan megfogtam a kezét, hogy megnyugtassam.

 

Ő elpirult, de nem engedte el a kezemet, sőt, a fejét a vállamra hajtotta. Nagyon jó érzés volt ez, mintha nem is létezne senki más rajtunk kívül ezen a világon.

 

Nagyon sajnáltam, hogy lement a nap, mert ez azt jelentette, hogy vissza kell menjünk az iskolába és el kell majd vállnunk egymástól.

 

Búcsúzóul megbeszéltük, hogy hamarosan találkozunk megint. Már alig várom!

Megosztás a facebookon