Ma nagyon jókedvűen ébredtem. Ó, Seyezara! A tegnapi napom tökéletes volt, el se mondhatom, hogy mennyire!

 

Sajnos egyelőre tényleg nem mondhatom el, hiszen szgény Uzzur még semmit sem tud erről az egészről.

 

Ugye, pár nappal ezelőtt megbeszéltük, hogy én nem foglalkozom többé Seyezaraval, hanem a titokzatos szerelmeslevelem írója után nyomozok.

 

Ki gondolta volna, hogy ez a két személy egy és ugyanaz? Reménykedtem benne, ez gaz, de valahogy sohasem gondoltam komolyan, hogy Seyezara ilyesmit fog írni nekem.

 

Persze, nagyon örülök ennek, hiszen amióta megláttam őt a koncerten, szerettem volna közelebb kerülni hozzá.

 

Ezt csak azért nem tettem meg, mert Uzzur barátomnak szintén tetszik ez a lány, így bár eleinte nehezemre esett, de végül lemondtam róla.

 

Most pedig itt állok, tudván, hogy Seyezara engem szeret és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Mivel nem szeretek titkolózni, ezért elhatároztam, hogy elmondom a dolgot Uzzurnak.

 

Sajnos, mint ahogy számíthattam rá, nem vette jó néven a dolgot. Mondjuk valahol megértem őt, hiszen pár napja beszéltük meg ezt a dolgot.

 

Most pedig csak úgy beállítottam hozzá és pont az ellenkezőjét mondtam neki, mint amiben megegyeztünk.

 

Remélem nem fog sokáig haragudni rám. Nem az én hibám, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy pont Seyezara írta nekem a levelet.

 

Próbáltam ezt megmagyarázni neki is, de megint csak a szokásos morgás volt a válasz. Manapság morcosabb, mint egy vénember.

 

Majd csak elmúlik neki, mást nem tehetek.

Megosztás a facebookon